Elutasították a Wixen Meta elleni keresetét

Újabb fontos fordulat jött a Wixen Music Publishing és a Meta hónapok óta húzódó jogvitájában. John F. Walter szövetségi bíró elutasította a Wixen jelenlegi keresetét, mert a bíróság szerint a zeneműkiadó nem mutatta be kellő részletességgel, hogy a vitatott művek esetében milyen szerzői jogokra támaszkodva jogosult egyáltalán pert indítani. A döntés ugyanakkor nem zárja le végleg az ügyet: a Wixen szeptember 18-ig módosított keresetet nyújthat be. 

A vita januárban indult, majd májusban jelentősen kibővült. A Wixen módosított keresete 681 zeneművet és több mint 102 millió dollárnyi követelt törvényi kártérítést sorolt fel, miközben azt állította, hogy a Meta a felek licencmegállapodásának lejárta után is engedély nélkül tette elérhetővé katalógusának egyes darabjait a Facebookon, az Instagramon és más szolgáltatásaiban. A jogvita hátterét és a kibővített keresetet a OneMusic korábbi cikke már részletesen bemutatta. 

A mostani végzés lényege azonban nem az, hogy a bíróság eldöntötte volna, történt-e szerzői jogsértés. Az elutasítás elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a Wixen megfelelően igazolta-e saját perindítási jogosultságát a Copyright Act alapján. Másképpen fogalmazva: mielőtt a bíróság azt mérlegelhetné, hogy a Meta megsértett-e bizonyos szerzői jogokat, előbb egyértelműnek kell lennie annak, hogy ezeket a jogokat valóban a Wixen jogosult-e érvényesíteni.

A Meta már júniusban erre építette egyik legfontosabb védekezési érvét. A vállalat szerint a Wixen lényegében csak azt állította, hogy különböző szerzők és jogtulajdonosok műveit adminisztrálja, de nem nevezte meg művenként, hogy pontosan milyen kizárólagos jogot birtokol, kitől kapta azt, és milyen megállapodás alapján. A Meta azt állította, hogy ez a hiányosság már önmagában elegendő a szerzői jogi igények elutasításához. 

Walter bíró most lényegében ezt a problémát találta megalapozottnak. A Ninth Circuit korábbi ítélkezési gyakorlatára támaszkodva abból indult ki, hogy egy szerzői jog közös jogosultja nem adhat olyan kizárólagos licencet egyoldalúan, amely a többi társjogosult önálló jogait korlátozza. Ha ehhez nincs valamennyi szükséges jogosult hozzájárulása, az adott engedély bizonyos körülmények között csak nem kizárólagos licencként értékelhető.

Ez azért kulcsfontosságú, mert az amerikai szerzői jogi rendszerben nem mindegy, hogy valaki egyszerű adminisztrátorként vagy nem kizárólagos licenc alapján jár el, illetve ténylegesen birtokol-e a Copyright Act által meghatározott valamely kizárólagos jogot. Jogsértési pert főszabály szerint az indíthat, aki az adott kizárólagos jog tulajdonosa vagy megfelelő jogosultja.

A bíróság szerint a Wixen jelenlegi beadványa ezt nem tette kellően átláthatóvá. Külön problémát jelentett, hogy a kiadó maga is elismerte: nagyjából száz érintett mű esetében nincs megfelelő perindítási jogosultsága, miközben a fennmaradó katalógusnál sem bontotta le tételesen, hogy mely műnél tulajdonosként, melyiknél kizárólagos engedélyesként jár el.

A bíró azt is kifogásolta, hogy a Wixen nem határozta meg egyértelműen, a Copyright Act 106. szakaszában felsorolt kizárólagos jogok közül pontosan melyiket birtokolja egy-egy szerzeménynél. Egy általános kijelentés arról, hogy a vállalat kizárólagos jogokat kezel vagy adminisztrál, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy több száz műre kiterjedő szerzői jogi pert lehessen ráépíteni.

A mostani döntés ezért komoly eljárásjogi akadály a Wixen számára, de még nem vereség az ügy érdemében. A bíróság ugyanis engedélyezte a kereset ismételt módosítását, és nagyon konkrét útmutatást adott arra, mit kell a következő változatban tisztázni. Minden egyes érintett műnél meg kell jelölni, hogy a Wixen tulajdonosként vagy kizárólagos licenc alapján lép-e fel, milyen konkrét kizárólagos joggal rendelkezik, és annak forrása mely szerződés vagy jogátruházás.

Ez jelentős adminisztratív és jogi feladat lehet egy több száz művet érintő keresetnél. A Wixennek lényegében művenként kell felépítenie a saját jogosultsági láncolatát, nem pedig egyetlen általános katalógus-adminisztrációs állításra támaszkodnia.

A jogvita másik része még összetettebb. A Wixen nemcsak szerzői jogsértéssel vádolta a Metát, hanem azt is állította, hogy a technológiai vállalat félrevezetően kommunikálta a felek licenckapcsolatának megszűnését. A kiadó szerint a Meta olyan benyomást kelthetett partnerei előtt, mintha bizonyos zenék eltávolítása a Wixen vagy a képviselt jogtulajdonosok döntése lett volna, és ez több üzleti kapcsolatukat is károsította. A Meta ezzel szemben azzal érvelt, hogy kommunikációja hétköznapi licenc- és jogkezelési kérdésekre vonatkozott, és nem volt rágalmazó. 

A bíróság most ezeknek az állításoknak az érdemi igazságtartalmáról még nem döntött. A mostani elutasítás középpontjában a szerzői jogi perindítási jogosultság hiánya állt, ezért félrevezető lenne úgy értelmezni a végzést, mintha a bíróság már megállapította volna, hogy a Meta nem sértett jogot, vagy hogy a Wixen rágalmazási és üzleti állításai megalapozatlanok.

A szeptember 18-i határidő ezért döntő lehet. Ha a Wixen képes a bíróság által megkövetelt részletességgel bemutatni a jogláncolatokat és a kizárólagos jogokat, az ügy folytatódhat, és csak később kerülhet sor arra, hogy a felek tényleges szerzői jogi és üzleti állításait érdemben vizsgálják. Ha viszont ezek a hiányosságok a következő beadványban is megmaradnak, a kiadó számára jóval nehezebbé válhat a per életben tartása.

A mostani fordulat egyben arra is rávilágít, hogy a digitális zenei jogvitákban nem elegendő azt bizonyítani, hogy egy dal engedély nélkül szerepelt valahol. Egy több szereplős kiadói és szerzői jogi rendszerben előbb azt is világosan meg kell mutatni, ki rendelkezik azzal a konkrét joggal, amelynek megsértését állítja. A Wixen és a Meta közötti ügy következő szakasza mindenekelőtt erről fog szólni.