Zene mindenhol, zenész sehol – a modern ipar ellentmondása

A Digital Music News cikke a MBW QUESTION hangütésében teszi fel a kérdést: lehet-e úgy „tele” a kultúránk zenével, hogy közben a zenészek gazdaságilag fölöslegessé válnak? A válasz: igen. A szerző az „ Our Culture Is Filled With / Music With No Place ” kettősséggel írja le, hogyan vált a zene mindennapi háttérárammá – boltokban, edzőtermekben, filmekben, sorozatokban, játékokban, podcastekben, közösségi posztokban –, miközben a zenészek szerepe eljelentéktelenedik. A cikk szerint az iparág tudatosan választotta külön a zenemű kulturális értékét az alkotó ember értékétől. A modern gazdaság végtelen mennyiségű hangot igényel, de nem feltétlenül zenészeket: a fájlok nem kérnek fizetést, nem betegek, nem kerülnek pénzbe fenntartani. Ez az, amikor a termék skálázható, a munkaerő viszont nem. A streamingplatformoknak végtelen felvételáram kell, a közösségi platformoknak hangok, hogy nézésre bírják a felhasználókat, a hirdetők zenével keltenek érzelmet, a helyszínek élőzenével csalogatnak, a technológiai cégek pedig kreatív tartalmon trenírozzák a rendszereiket – mindezt úgy, hogy minden láncszem a lehető legkisebbre faragja a zenésznek járó részt. Így fordulhat elő, hogy az iparág rekordbevételeket ünnepel, miközben sok zenész két koncert között futárkodik. Egy platform milliárdos kifizetéseket kommunikál, miközben előadók ezrei bizonytalanok abban, be tudják-e fejezni a következő lemezüket. A klub élőzenével építi hangulatát és pultbevételét, de a fellépőnek még az útiköltség sem jön ki. Az érték mindenütt látszik – kivéve a zenész bankszámláján. A rendszer nyelve derűs eufemizmusokra épül: „lehetőség”, „láthatóság”, „erős eszközök”, „közösségépítés”, „legyél saját kiadód”, „gondolkodj vállalkozóként”. Fordításban ez gyakran annyit tesz: végezz több munkát, vállalj több kockázatot, költs többet a saját pénzedből, és ne várj garanciát senkitől. A szerző – aki dolgozott artist developmentben és kiadói A&R-ben – ironikusan jegyzi meg: a kockázat sokszor nem áll arányban a várható jutalommal. Ez a mai zeneipar lényegi, kényelmetlen ellentmondása, amelyben a QUESTION továbbra is nyitva marad: kinek az értékét ismeri el a rendszer, és ki fizeti meg érte az árat?