Mousse T. visszanézett a ’90-es évekre

Mousse T. számára nem nehéz kiválasztani azt az évtizedet, amelyhez a legerősebben kötődik. „I’m that 90s kinda guy”– fogalmazott egy friss visszatekintésben, és a korszak dance zenéjét tisztának, pozitívnak, ugyanakkor jó értelemben nyersnek nevezte. Nem pusztán nosztalgiáról van szó: a kilencvenes években épült fel az a produceri pálya, amely néhány év alatt a hannoveri klubközegből a nemzetközi listákig vitte. 

Mousse T., polgári nevén Mustafa Gündoğdu a kilencvenes évek elején Hannoverben DJ-zett, saját stúdiót épített, majd 1993-ban Errol Rennallsszal megalapította a Peppermint Jam kiadót. Ha azonban egy másik labellel kell összefoglalnia az évtizedet, nála a New York-i Strictly Rhythm nyer – természetesen a Peppermint Jam mellett. A válasz jól mutatja, mennyire amerikai house-gyökerekből nőtt ki az a német klubhangzás, amelynek később maga is az egyik legismertebb exportőre lett. 

A kedvenc szám kiválasztása sem véletlen: Ruffneck és Yavahn Everybody Be Somebody című klasszikusát nevezte meg. Mousse T. pályájához a dal különösen közel áll, hiszen az ő remixe segített a számnak klubslágerré válni. A skála másik végén jóval kevésbé diplomatikus: amikor a kilencvenes évek legrosszabb zenéjéről kérdezték, válasza mindössze annyi volt, hogy „minden Vengaboys”. 

A korszakból maradt egy kevésbé dicsőséges londoni emléke is. Első fellépésén a Ministry of Soundban annyira izgult, hogy rossz tűt emelt le a lemezjátszóról, és hirtelen csend lett a klubban. Saját emlékei szerint a néhány másodperc „érzésre két óráig” tartott, ráadásul körülbelül háromezer ember előtt. Ennél tömörebben nehéz lenne összefoglalni, milyen volt a laptopok és automatikus biztonsági hálók előtti DJ-zés egyik kellemetlenebb oldala. 

A legjobb emlékei között ezzel szemben a Horny egészen váratlan popkulturális karrierje szerepel. Az 1998-as, Hot ’n’ Juicy közreműködésével készült szám a brit kislemezlistán a második helyig jutott, majd bekerült a Chef Aid: The South Park Album világába is. Mousse T. most is azt emelte ki a korszak egyik legszebb pillanataként, hogy a dal helyet kapott a South Park mozifilmjében. 

A kilencvenes évek végére közben az a korábbi elképzelése is megdőlt, hogy a Németországból érkező dance zenét soha nem fogják igazán komolyan venni az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban. A Horny nemzetközi sikere után Tom Jonesszal elkészítette a Sex Bombot, amelyet Errol Rennallsszal kifejezetten Jones számára írtak; a dal 1999-ben került a Reload albumra, majd Európa egyik nagy popslágere lett. 

Mousse T. kilencvenes évei azonban a nagy áttörések mellett meglepően hétköznapi részletekből állnak össze. Szombat esténként vagy a lemezjátszók előtt, vagy mögött állt, a legtöbb pénzt bakelitre költötte, álomautója a Buick Riviera volt, kedvenc filmként David Fincher 1997-es The Game-jét nevezte meg, televízióból pedig a Wetten, dass..?-t választotta. Szerinte akkoriban a mixtape-ek jobbak voltak, a divat viszont határozottan rosszabb. 

És ha egyetlen dolgot visszahozhatna abból az évtizedből? Nem egy régi dobgépet, ritka lemezt vagy legendás klubot választana. A Leckerschmecker csokiszeletet kérné vissza. Ugyanezt nevezte meg a korszak guilty pleasure-jeként is – ami talán pontosabban visszaadja Mousse T. viszonyát a kilencvenes évekhez, mint bármilyen nagyívű klubtörténeti visszatekintés.