The Coral meglepetésalbuma: 388 – vissza a back to basics

A The Coral az NME-nek mesélt arról, hogyan csempészték be váratlanul új lemezüket, a 388 -at a lemezboltokba: On May 8 példányok tűntek fel független vinyl shopokban szerte a UK -ben, mindenféle bejelentés nélkül. A borító alapján egyértelmű volt, hogy a zenekarhoz köthető, de a banda sem közösségi felületein, sem máshol nem erősítette meg, hogy az 11 új szám valóban az övék. Most megtört a csend: az album ma, Thursday May 21 hivatalosan is megjelent, és megérkezett a streamingplatformokra, valamint az országos terjesztésű boltokba is. James Skelly frontember szerint ez a gerillakiadás „éberen tartja” őket és a közönséget is: az volt a cél, hogy úgy dobják piacra a lemezt, „ahogy régen szokás volt” – legyen kint pár hétig, magyarázatok nélkül. Nick Power billentyűs hozzátette: benne volt a pakliban, hogy sokan bootlegnek nézik a 388 -at, és ezen is volt a hangsúly – „mi ez?” – típusú kíváncsiságot akartak kelteni. Skelly nevetve elmondta, furcsa volt nem reagálni, amikor elkezdték megjelölni őt a lemezt dicsérő posztokban. A back to basics szemléletű, tudatosan raw megszólalású anyagot a zenekar tinédzserkori kezdeteinek nosztalgiája ihlette. A lendületet a 2024-es The Making Of The Debut Album könyv – amely a 2002-es bemutatkozást idézi fel – és a 2025-ös Dreaming Of You dokumentumfilm adta. Skelly az NME-nek elmondta: újra ráéreztek a korai dalok közvetlen szövegmondására, és most tudatosan törekedett rá, hogy a szerelemről szóló sorok is minél egyenesebbek és érzelmesebbek legyenek. Ahogy fogalmazott, „We’ve rediscovered an attitude of ‘ Fuck ’em’.” A The Coral most a tizenharmadik LP -jénél jár; Skelly szerint ha az ember addigra nem „óriás”, érdemes legalább érdekesen csinálni a dolgokat – ez a meglepetéskiadás is erről szól. A friss anyag élén a vezető dal, a Let The Music Play áll. A mostani lemez három évvel azután jön, hogy 2023-ban ugyanazon a napon jelent meg a Sea Of Mirrors és a Holy Joe’s Coral Island Medicine Show . A teljes beszélgetésben – amely az NME-n olvasható – a banda mesél még a „fertőző” ’70-es évekbeli zambiai hangulat lenyomatáról, Brooke Combe hatásáról, az Andrew W.K.-val kapcsolatos megbánásról és a ’00-s évek eklektikájának szeretetéről is.