Sony új technológiával mérné az MI-zenék eredetét

A mesterséges intelligencia rohamos térnyerése a zeneiparban új lehetőségeket és egyre élesebb vitákat hozott magával. Az olyan modellek, mint a Suno vagy az Udio, hatalmas adatmennyiségen tanulnak, ám ezek forrása sok esetben kérdéseket vet fel. A művészek és kiadók egyre hangosabban kifogásolják, hogy alkotásaikat beleegyezés nélkül használhatják fel tanítási célokra, ami szerzői jogi és személyiségi jogi aggályokat is felvet.

A probléma nem csupán elméleti: az MI által generált dalok gyakran felismerhetően idézik egy-egy előadó stílusát, hangszínét vagy kompozíciós megoldásait. Ez nemcsak etikai, hanem gazdasági kérdés is, hiszen a felhasznált kreatív örökség után jelenleg nincs egyértelmű, átlátható díjazási rendszer.

Ebben a környezetben érkezik a Sony új technológiai fejlesztése, amely áttörést ígérhet az átláthatóság terén. Az első beszámolók szerint a rendszer képes meghatározni, hogy egy adott zenei mű milyen százalékban épül más alkotások szellemi tulajdonára. Vagyis nem csupán stiláris hasonlóságot érzékel, hanem arányosítva képes kimutatni a különböző hatásokat.

Amennyiben a technológia beváltja a hozzá fűzött reményeket, új alapot teremthet a jogdíjak elszámolásához a szintetikus zene korszakában. A zeneszerzők és kiadók számára ez régóta várt eszköz lehet, amely segíthet pontosabban meghatározni, milyen mértékben járul hozzá egy eredeti mű egy MI-generált dal létrejöttéhez.

A következő kérdés a gyakorlati megvalósítás. Elméletben a streaming platformok – például a Spotify – integrálhatnák ezt a rendszert a feltöltési szűrőikbe, így már a publikálás pillanatában kimutathatóvá válna az egyes hatások aránya. Ez akár egy igazságosabb díjazási modell alapja is lehetne.

Hogy a technológia valóban működőképes és széles körben elfogadott megoldássá válik-e, egyelőre nyitott kérdés. Az azonban biztos, hogy a mesterséges intelligencia és a szerzői jog találkozása a következő évek egyik legmeghatározóbb vitája marad a zeneiparban.