Phoebe Bridgers telefonmentes jótékonysági estje a Madison Square Gardenben, odaszólt az ICE-nak

Phoebe Bridgers egy közös, meglepően bensőséges, eszközmentes esttel tért be a Madison Square Garden színpadára Spring Pop-Up Tour sorozatának részeként, a bevételt pedig bevándorlókat segítő alapnak ajánlotta fel. A koncerten az ICE -nek is odaszúrt – „ idiots ” – miközben megköszönte a közönségnek, hogy elfogadták az „ internet-free zone ” szabályát. A New York -i arénashow-t June 1 -jén jelentették be, a jegyeket a Tidalon keresztül, regisztráció alapján sorsolták ki, és 1, 5, 10 vagy 20 dolláros opciók közül lehetett választani. Minden bevétel a Community Justice Exchange Immigration Bond Freedom Fund programját támogatta, amely az ICE őrizetben lévőknek nyújt segítséget és óvadékot. A csütörtök esti ( June 5 ) koncert előtt szigorú szabályzatot hirdettek: sem elektronika, sem kamera, sem telefon – még Google Glass vagy Apple Watches sem. A belépésnél Yondr-tasakokba zárták a készülékeket, a helyszámot fekete papírjegy jelezte, az újságírókat pedig kifejezetten megkérték, hogy se tollat, se papírt ne vigyenek, mert korábbi koncertekről dalszövegek szivárogtak ki. A hatalmas térben egy kicsi, ’70-es éveket idéző díszlet állt: kanapé régi takaróval, lávalámpák, blacklight-poszterek, doboz tévé váltakozó statikus képpel. Bridgershez a billentyűs Nick White , a régi alkotótárs Christian Lee Hutson és az akusztikus szettet erősítő Nick Zinner (Yeah Yeah Yeahs) csatlakozott. „Surprise” kiáltással sétált be, majd letisztult, meditatív változatban nyitott a Motion Sickness -szel; a telt ház néma csendben hallgatta. „Fura így telefon nélkül, nem?” – jegyezte meg, majd hozzátette: „Köszönöm, hogy hagyjátok, hogy ez egy ‘internet-free zone’ legyen,” és tréfálkozva kérte: aki bármilyen trükkel mégis rögzít, az ne tegye fel a netre. A műsorban jöttek a közönségkedvencek – Waiting Room , Kyoto , Moon Song –, majd hét új dal is felhangzott. A friss számok jelentős része a Punisher világát vitte tovább: melankolikus, a kapcsolatok és a világállapot felé pontos megfigyelésekkel forduló szövegek, lassan pengetett gitárok, az americana és az indie folk között lengő hangszerelés. Néhány pillanat viszont a nyersebb, kendőzetlenebb dalszerzést idézte, amilyen a Stranger in the Alps -on hallható. Bridgers korábban Roswell, New Mexico városában – első önálló koncertjén három év után – már bemutatott három új számot, és finoman utalt rá, hogy készül az új lemez. A mostani est így egyszerre volt szigorúan őrzött „kütyűcsend” és közösségi élmény: egy hatalmas csarnokban felépített nappali, ahol minden a dalokról szólt. Vagy, ahogy a zenész egy korábbi NME-címlapinterjúban fogalmazott: „ I definitely feel a lot less apologetic than I did before ” – ennek a magabiztosságnak a jelei most is ott voltak a színpadon.