Egy Steinway zongora, Cameron Winter hangja és a Carnegie Hall hatalmas tere elég volt ahhoz, hogy Paul Thomas Anderson kamerát ragadjon. A 2025 decemberében rögzített estéből 75 perces koncertfilm született, amely október 1-jén tartja világpremierjét a New York Film Festivalon.
A Cameron Winter at Carnegie Hall az Alice Tully Hallban debütál, 35 milliméteres kópiáról. A vetítésen Anderson és Winter is jelen lesz, a film pedig a fesztivál Spotlight szekciójában kapott helyet. Október 2-án és 9-én további New York-i előadások követik a premiert.
A koncertet 2025. december 11-én rögzítették a Carnegie Hall Stern Auditoriumában. A Geese frontembere ezen az estén nem egy teljes zenekarral próbálta kitölteni a legendás termet: egyedül ült a zongoránál, és a hangjára, a dalokra, valamint a terem akusztikájára bízta a műsort.
Ez a fajta kiszolgáltatottság különösen jól illik Winter szólózenéjéhez. A 2024-ben megjelent Heavy Metal nem a címében ígért műfajt követte, hanem nyugtalan, színpadias art-popot épített zongorából, vibrátóból és nehezen megfejthető figurákból. Dalai egyszerre tudnak elegánsnak, groteszknek és váratlanul gyengédnek hatni. A Carnegie Hall mérete ebben a helyzetben nem elnyelte, hanem felnagyította az apró gesztusokat.
Anderson 16 és 35 milliméteres filmre dolgozott. A koncert közönsége már az este során észrevette, hogy a rendező Panavision kamerával követi Winter előadását; több nézői felvételen az is látszott, ahogy a Nina + Field of Cops alatt maga kezeli a kamerát.
Benny Safdie társproducerként és operatőrként vett részt a munkában. Nem társrendezőként jegyzi a filmet, de a jelenléte arra utal, hogy a stáb nem egyszerűen dokumentálni akarta a koncertet. Anderson és Safdie kamerái egyszerre figyelték Wintert és a termet, így a film egyik valódi szereplőjévé maga a Carnegie Hall válhat: az üresen maradó tér, a nézőtér sötétje és az a távolság, amely egy magányos előadót elválaszt a közönségétől.
A premiert november 20-án induló amerikai mozis körút követi. New Yorkban a Village East by Angelika és a BAM Rose Cinemas, Los Angelesben pedig az Aero Theatre vetíti a filmet. November 23-án a Los Feliz 3, november 27-én a washingtoni AFI Silver Theatre csatlakozik a programhoz.
Decemberben San Francisco, Chicago, Atlanta, Dallas, Boston, Nashville, Milwaukee, Houston, Louisville és Austin is sorra kerül. A 35 milliméteres kópia 2027 januárjában Omahába, Tucsonba, Ann Arborba és Portlandbe utazik tovább. A jegyértékesítés szeptember 17-én indul, és később további helyszíneket is bejelenthetnek.
A filmhez kapcsolódó Live at Carnegie Hall koncertalbum október 9-én jelenik meg. A tizenegy számos lemezt Ariel Rechtshaid producerelte, és a Heavy Metal átdolgozott darabjai mellett három korábban kiadatlan szerzeményt is tartalmaz.
Andersonnak mindig is különös érzéke volt ahhoz, hogy a zenészeket ne hagyományos előadói portréként mutassa meg. Videoklipjeiben, a Radioheadhez készült Anima rövidfilmben és a 2015-ös Junun dokumentumfilmben is inkább azt kereste, hogyan változik meg egy arc, egy mozdulat vagy egy helyiség a zenétől.
A Cameron Winter at Carnegie Hall az első egész estés, klasszikus értelemben vett koncertfilmje. Mégsem monumentális show-t választott hozzá, hanem egyetlen embert egy zongoránál. Ennél pontosabb találkozási pontot nehéz lenne elképzelni Anderson kamerája és Cameron Winter furcsa, törékeny dalvilága között.
