Paul McCartney intim hallgatóesten mutatta be új albumát az Abbey Roadon

Különleges, bensőséges hallgatóesttel mutatta be közelgő albumát Paul McCartney az Abbey Road Studios legendás Studio Two termében. Az eseményen körülbelül ötven rajongó vehetett részt, akik elsőként hallhattak részleteket a hamarosan érkező The Boys Of Dungeon Lane című lemezről.

A vendégeknek az érkezéskor le kellett adniuk telefonjaikat, majd egy nappalinak berendezett térbe léptek be, ahol bakelitek, bekeretezett fotók és személyes relikviák között egy utcatábla utalt az album címére.

„Hello, welcome to Abbey Road” – köszöntötte a közönséget McCartney, mielőtt hozzátette: „Lejátszom az új albumot, és mesélek róla egy kicsit.”

Az este során a zenész nemcsak dalokat mutatott be, hanem hosszasan idézte fel liverpooli fiatalságát és a The Beatleskorai éveit is. Elmondása szerint az új album több dala is mélyen a múltból táplálkozik.

„Ott van az ember nagy információs bankja” – fogalmazott, majd irodalmi példával érzékeltette a nosztalgia szerepét. Szerinte ha valaki Charles Dickens, akkor természetes, hogy az apja börtönéről ír — mert a múlt „rendkívül termékeny terep”.

A hallgatóest egyik legszemélyesebb pillanata a Down South című akusztikus hangvételű szám bemutatása volt. A dalban McCartney arra emlékezik vissza, hogyan stoppolt együtt George Harrisonnal még kamaszkorukban, nem sokkal azután, hogy összebarátkoztak.

„Mindig én javasoltam Johnnak és George-nak, hogy menjünk stoppolni” – mesélte nevetve, erős liverpooli akcentussal visszajátszva a jeleneteket.

Egy külön történetben azt is felidézte, amikor egy tejeskocsira vették fel őket, és Harrison állítólag megégette magát az akkumulátoron ülve. Később azonban Olivia Harrison máshogy emlékezett az esetre.

„Memories are a weird thing” – jegyezte meg McCartney, visszatérő gondolatként az este során.

Szó esett az album elsőként megjelenő daláról, a Days We Left Behindról is, amelyben közvetett utalás jelenik meg John Lennonra. McCartney elárulta: Lennonról még ma is nehezen tud teljes érzelmi távolsággal beszélni.

A lendületesebb hangulatú Home To Us ezzel szemben Liverpool munkásnegyedeit idézi fel, ahol McCartney, Harrison és Ringo Starr felnőttek.

„Hárman elég szegény körülmények között nőttünk fel” – mondta a közönségnek.

Az est különleges atmoszféráját maga a helyszín is erősítette. A Studio Two nemcsak a zeneipar egyik legismertebb felvételi terme, hanem az a stúdió is, ahol a The Beatles karrierjének meghatározó része készült.

A közönség már az esemény kezdete előtt hallhatta McCartney hangját a vezérlőből, mielőtt a zenész lesétált volna a lépcsőn, és helyet foglalt volna a nappaliszerű térben.

A hallgatóest végül nem egyszerű album-premierként működött, hanem személyes időutazásként: dalokból, félrecsúszó emlékekből és régi barátságok történeteiből lassan rajzolódott ki egy nosztalgikus, mégis élő lemez képe.