A Das OXI csendben építi Berlin következő klubközösségét

Berlinben egy klubnak nem elég jó zenét játszania. Egy olyan városban, ahol komplett hétvégéket lehet eltölteni világhírű tánctereken, saját karakter nélkül nagyon könnyű eltűnni a zajban. A Das OXI éppen ezért nem Berlin következő nagy intézménye akar lenni. Inkább egy olyan hely, amelyet még fel lehet fedezni.

A klub Lichtenbergben, az Ostkreuztól néhány percre működik, azon az egykori ipari területen, amely korábban a Kosmonautnak, majd a Polygonnak adott otthont. A cím tehát nem új a berlini éjszakában, de ami most a falak között történik, azt az OXI csapata nem valamelyik előző korszak folytatásának tekinti.

A teret újragondolták, a klub pedig saját identitást kapott. Két beltéri tánctér, egy nagy kert és egy olyan zenei program alkotja az alapját, amelynek középpontjában ugyan a house és a disco áll, de nem húz merev határokat maga köré.

Techno, electro és breaks ugyanúgy megjelenhet egy OXI-éjszakán, ha illeszkedik ahhoz a világhoz, amelyet a klub építeni próbál.

És talán éppen ez a lényeg.

Berlinben régóta működik egy sajátos klubturizmus: vannak helyek, amelyek neve már azelőtt ismerős egy hétvégére érkező látogatónak, hogy leszállna a repülőgépe. Az OXI egyelőre más helyzetben van. Luca Olivotto, a klub frissen csatlakozott bookere szerint még berliniek között is akadnak bőven, akik nem ismerik a helyet.

Ez elsőre hátránynak tűnhet. Az OXI viszont inkább lehetőséget lát benne.

Aki elindul Lichtenberg felé, sokszor nem azért teszi, mert kipipálná Berlin egyik kötelező klubját. Tudja, miért érkezik: a zene, a közeg és az ott kialakuló közösség miatt. Egy klub számára pedig ennél nehezebb, ugyanakkor értékesebb közönséget aligha lehet felépíteni.

Ebben a közösségben az inkluzivitás sem egyszerűen jól hangzó mondat. Az OXI nyitott, sokszínű és queer safer space-ként határozza meg magát, ahol a klubkultúra nem ér véget a DJ-pultnál. Az számít, hogyan viszonyulnak egymáshoz az emberek a tánctéren, a bárnál vagy éppen hajnalban a kertben.

Utóbbi külön fejezet az OXI történetében.

Az ipari környezetből szinte váratlanul nyílik ki a zölddel teli szabadtéri rész. Nem pusztán dohányzóhely vagy két szett közötti váróterem: ugyanúgy része az estének, mint a táncterek. Lehet benne táncolni, beszélgetni, eltűnni néhány percre a hangfalak elől, aztán visszamenni. Nyáron ez az átjárás a beton, a növények, a levegő és a zene között az OXI egyik legerősebb karakterjegyévé válik.

Odabent közben nem bízták a véletlenre a hangot sem. Az új O Floor kialakításánál fontos szempont volt, hogy különböző elektronikus műfajokkal is működjön, mindkét teremben pedig Lambda Labs rendszer szól. Ez nem technikai lábjegyzet: egy klubban a hangrendszer dönti el, hogy a producer hónapokig csiszolt basszusa fizikailag is megérkezik-e a tánctérre, vagy egyszerűen elveszik a helyiségben.

Az OXI zenei gondolkodása is innen indul. Nem műfaji névsort próbál kipipálni, hanem olyan előadókat keres, akiknek felismerhető saját hangjuk van. A house és a disco biztosítja a gerincet, körülötte viszont szabadon mozoghat az este.

Ehhez egyre szélesebb hálózatot építenek. Nemzetközi vendégeket hoznak össze berlini DJ-kkel és feltörekvő nevekkel, miközben német és más európai kiadókkal, kollektívákkal, illetve promoterekkel is együtt dolgoznak. Egy kisebb klub számára ez különösen fontos: nem feltétlenül a legnagyobb nevekkel lehet karaktert építeni, hanem következetes bookinggal.

Berlin éjszakai élete közben változik. Klubok zárnak be, költségek emelkednek, régi intézmények kerülnek bizonytalan helyzetbe, miközben új közösségek próbálnak teret találni maguknak. Ebben a környezetben egy klub fennmaradása már önmagában sem magától értetődő.

Az OXI válasza erre egyelőre nem a monumentalitás. Sokkal inkább a közösség, a gondosan felépített zenei profil és annak elfogadása, hogy nem kell mindenkinek ugyanoda mennie.

A helyszín múltját nem lehet kitörölni, és nincs is rá szükség. A Kosmonaut és a Polygon története hozzátartozik ezekhez a falakhoz. A Das OXI számára azonban sokkal érdekesebb kérdés, hogy mi történik itt a következő években.

Berlinben végül úgyis a tánctér mondja ki az utolsó szót.