Amikor a célkitűzés fáraszt: miért szabadulnak meg egyre többen a követőappoktól

Januárban, amikor az újévi célokat írtam, rájöttem, hogy minden évem listák és számok köré épült. Meghatározott mennyiségű könyv, film, futás és lépésszám – mindent valamilyen alkalmazásban követtem: Goodreads, Letterboxd, Strava, Egészség. Eleinte motivált, később viszont úgy éreztem, a hobbiaim kényszerű feladatokká váltak.

Egy ponton rádöbbentem, hogy már nem örömért olvasok vagy futok, hanem azért, hogy pipálhassak egy újabb célt. Esőben tettem meg extra kilométereket, filmeket néztem, amik untattak, csak hogy teljesítsem az éves tervet. Végül töröltem az alkalmazásokat, és elhatároztam: nem mérek semmit. Bár azóta kevesebb könyvet olvasok és ritkábban sétálok 10 kilométert, sokkal jobban érzem magam. Most azt olvasom és nézem, ami tényleg érdekel, és ha sétálni megyek, nem zavar, ha visszafordulok.

Nem én vagyok az egyetlen, aki „követési fáradtságot” érez. Jenni (28) meséli, hogy az Egészség app napi céljai kényszeressé váltak: ha nem érte el őket, „teljes kudarcként” élte meg a napot. Végül leállt a használatával, mert többet ártott a mentális egészségének, mint használt. Ava (27) hasonló okból vált meg az Apple Watch-jától – úgy érezte, a mozgás örömét felváltotta a teljesítménykényszer. „Több ismétlést és hosszabb edzéseket erőltettem magamra, még akkor is, ha rosszul esett” – mondja. Ma már intuitívan edz, és az önmegfigyelés helyett az önellátásra koncentrál.

A jelenség, amit sokan „túlkövetésnek” neveznek, eleinte ártalmatlannak tűnik: segít rendszert vinni az életünkbe, de könnyen függőséggé válhat. Eve Menezes Cunningham, trauma-tudatos terapeuta és a Feel Better Every Day Podcastházigazdája szerint a követés hasznos lehet, ha segít felismerni, mi esik jól, vagy ha egészségügyi mintákat figyelünk meg. Ám a gond akkor kezdődik, amikor az élet számszerűsíthető teljesítménnyé válik.

„Az élet nem egy feladat” – hangsúlyozza Cunningham. – „Nem kell beszámolnod mindenről, amit csinálsz. Elég, ha csak megéled.” A szakértő szerint, ha új szokást akarunk kialakítani, érdemes egyszerre egyre koncentrálni, és nem kényszeríteni magunkat. Például az olvasás szokása is könnyebben alakul ki, ha csak akkor veszel könyvet a kezedbe, amikor valóban kedved van hozzá, nem pedig előre beosztott időpontban.

Cunningham azt tanácsolja, hogy csak azokat a dolgokat jegyezzük fel, amelyek örömöt adtak – a kedvenc könyveket, filmeket, útvonalakat –, ne pedig mindent. Így jobban megismerhetjük magunkat, ahelyett, hogy teljesítményt mérnénk.

„Arra vagyunk huzalozva, hogy mozogjunk, igyunk, kapcsolódjunk, pihenjünk. Ha tiszteletben tartod az idegrendszered, és olyan dolgokat választasz, amik valóban jól esnek, akkor virágozni fogsz” – foglalja össze Cunningham. „Az önkényes célok csak azt érik el, hogy az élet óriási, értelmetlen feladatnak tűnik. Engedd meg magadnak, hogy többet tegyél abból, ami jó érzés – és kevesebbet abból, ami nem.”