Mennyire inkluzív valójában az elektronikus zenei szcéna?

Az elektronikus zenei közegben az elmúlt években egyre gyakrabban kerül elő a FLINTA* előadók láthatóságának és esélyegyenlőségének kérdése. A kifejezés a nőket, leszbikus, interszex, nem bináris, transz és agender személyeket foglalja össze, vagyis olyan csoportokat, amelyek a patriarchális struktúrákban rendszerszintű hátrányokkal szembesülhetnek.

A probléma nem kizárólag arról szól, hogy hány FLINTA* előadó kerül fel egy fesztivál vagy klub programjára. A hozzáférés ugyanúgy érinti a bookingot, a szakmai kapcsolatokat és a döntési pozíciókat. A szcéna kívülről sokszínűbbnek tűnhet, miközben bizonyos hálózatokban és színpadokon továbbra is erősen férfidomináns marad. Egy 2023-as felmérés szerint a nagy fesztiválok bookingjainak 29,8 százalékát adták FLINTA* előadók, miközben a nagyobb színpadokon továbbra is alacsonyabb volt a reprezentáció.

Az all-male line-upok ezért továbbra sem számítanak eltűnt jelenségnek. A bookingnál gyakran felmerül az az érv, hogy egy szervező egyszerűen azokat az előadókat ismeri, akikkel korábban már dolgozott. Ez viszont könnyen önmagát erősítő körhöz vezet: ha ugyanabból a meglévő kapcsolati körből válogatnak, akkor az új előadók nehezebben jutnak el a döntéshozókhoz.

A digitális korszakban nehéz lenne arra hivatkozni, hogy a megfelelő FLINTA* előadók megtalálása önmagában lehetetlen feladat. Ma rengeteg adatbázis, platform és közösség segíti az új zenészek felfedezését. A valódi kérdés inkább az, hogy a bookerek hajlandók-e időt szánni arra, hogy a megszokott körükön kívül is keressenek.

Közben egy másik probléma is megjelent: a kvótaszerű booking. Ha egy teljesen férfi line-upba egyetlen FLINTA* előadó kerül, könnyen kialakulhat az érzés, hogy az adott művész elsősorban a sokszínűség látszatának megteremtése miatt kapott helyet. Ez ugyanúgy nem valódi egyenlőség, mint amikor egy előadót kizárólag a neme vagy identitása alapján ítélnek meg.

A valódi diverzitás ezért nem feltétlenül azt jelenti, hogy minden line-upnak ugyanazt az arányt kell teljesítenie. Inkább azt, hogy az előadók ugyanazzal a szakmai mércével kerüljenek a programokba, és valódi hozzáférésük legyen azokhoz a lehetőségekhez, amelyekből hosszú távú karriert lehet építeni. A booking akkor működik jól, ha nem egyetlen névvel akarja kipipálni a sokszínűséget.

A kettős mérce más területeken is megjelenhet. Ugyanaz a színpadi gesztus vagy megjelenés egy férfi előadónál könnyen része lehet a show-nak, míg egy FLINTA* előadónál hamarabb kerül elő a külseje, teste vagy öltözéke. Ilyenkor a művészi teljesítmény helyett az identitás és a megjelenés válik a beszélgetés középpontjává.

Ez nem a férfi előadók általános bírálatáról szól. A probléma inkább az, hogy a zenei közegben még mindig léteznek olyan beidegződések, amelyek meghatározzák, kit tekintenek természetes választásnak egy adott színpadra, és kinek kell többet bizonyítania ugyanazért az elismerésért.

A változásnak ráadásul nem feltétlenül különleges kampányokban kell megjelennie. Léteznek már olyan kezdeményezések, amelyek célzottan biztosítanak színpadot és szakmai lehetőségeket FLINTA* előadóknak, miközben más szervezetek tudatosan dolgoznak azon, hogy a booking és a zenei képzés területén is szélesebb legyen a hozzáférés.

A kérdés végső soron nem az, hogy szükség van-e diverzitásra az elektronikus zenében, hanem az, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. Ha egy előadó csak azért kerül egy plakátra, hogy egy szervező elmondhassa magáról, hogy sokszínű a programja, az kevés. A valódi változás ott kezdődik, ahol a FLINTA* előadók nem kivételként vagy díszítőelemként, hanem a szcéna természetes és egyenrangú résztvevőiként vannak jelen.

Flinta-DJ-k harca a zeneiparban: láthatóságért, méltányosságért, szabadságért
https://www.onemusic.hu/articles/hogyan-kuzdenek-a-dj-k-a-szexualis-zaklatas-es-diszkriminacio-ellen

FLINTA-Only estekkel ünnepel a PRUDE az Open Groundban
https://onemusic.hu/articles/prude-szervez-feminista-esteket-az-open-ground-klubban