Matias Aguayo: „A közösség a szabad térben ma jobban inspirál, mint a kereskedelmi klubkultúra”

„Anenoa” címmel új albumot jelentet meg Matias Aguayo, aki korai Kompakt- és Ladomat-megjelenései óta a latin-amerikai és európai színtér közt ingázva formálja hangzását. A lemez a Berlin és Mexikó közti életét tükrözi, spanyol nyelvű énekekkel és közösen kidolgozott zenei nyelvvel, amelyben Dél- és Közép-Amerika, valamint Európa alkotói találkoznak. Aguayo szerint Mexico City ma az egyik globális kulturális csomópont, ahol „végtelen számú szubkultúra és világ fut párhuzamosan”. Az elmúlt két évtizedben egyre inkább Latin-Amerikára fókuszált, és ez az „Anenoa” teljes anyagán érződik: sokan a városban élnek, mások fellépésekre vagy felvételekre érkeznek ide, és ebből a sodrásból születnek a közös munkák. A dance music számára nem puszta műfaj, hanem gyakorlati, életközeli tapasztalat. Szorosan dolgozik a mexikóvárosi La nueva red de bailadores kollektívával, amely ingyenes táncbulikat szervez köztereken. „Sok dal ebben a közegben, a táncparkettre készült és a folyamat közben ott lett kipróbálva. Ez a közösség a szabad, nyilvános térben ma jobban inspirál, mint a kereskedelmi klubkultúra, ahol gyakran azt érzem, hogy behúzott kézifékkel lehet csak kreatívnak lenni” – mondja. Az „Anenoa” közös munkafolyamatban formálódott: a résztvevők nem a saját lemezeiken megszokott módon szólalnak meg, hanem az album világához illeszkedő, sajátos „játékesztétikát” alakítottak ki – az énektechnikától és a kiejtéstől a hangszínekig és a live-percussion kezeléséig. Aguayo olyan zenészekkel akart dolgozni, akiket tisztel, akikkel erkölcsi és politikai értékeket oszt meg, és akikkel öröm együtt kísérletezni, mert nyitottak, rugalmasak és empatikusak. A „La Heredera”-t „optimista, utópisztikus sci-fi dalként” írja le: egy párbeszéd Camille Mandoki, Iarahei és közte a modern intimitás formáiról, egy olyan pillanatban, „amikor mind tudjuk, hogy a régi nem…” – fogalmaz, nyitva hagyva a mondatot és az értelmezést is. Az „Anenoa” így egyszerre helyszín- és közösségélmény, valamint politikus gesztus: a tánc mint kollektív gyakorlat kerül a középpontba.