Ötven év után újra £1.50-ért szól a punk a 100 Clubban

Pontosan ötven év telt el azóta, hogy két este alatt a Sex Pistols, a The Clash, a Siouxsie And The Banshees, a The Damned, a Buzzcocks és több más, akkor még nagyrészt feltörekvő zenekar megszállta a londoni 100 Clubot. A helyszín szeptember 20-án és 21-én ugyanazokon a napokon idézi fel az 1976-os Punk Specialt: tegnap a Sprints volt a főzenekar, ma este pedig a manchesteri Maruja áll színpadra. Még a jegyárat is visszaállították az ötven évvel ezelőtti szintre, £1.50-ra. 

A második este ráadásul időközben nagyobb programmá nőtt annál, mint amit az első bejelentés tartalmazott. A Maruja előtt az Opus Kink és a Wax Head játszik, az est DJ-je pedig Jehnny Beth lesz. A koncert már telt házas, várólistával. A választás nem véletlen: a jubileum szervezői nem az 1976-os fellépők másolatait keresték, hanem olyan mai zenekarokat, amelyek szerintük saját korukban viszik tovább a punk szemléletét. 

Joe Carroll, a Maruja szaxofonosa és énekese az NME-nek azt mondta, hogy az évforduló „nagyon megfelelő pillanatban” érkezett. A zenekar számára a punk nem elsősorban műfaji szabályrendszert jelent. Carroll szerint arról szól, hogy az ember azt tegye, amit helyesnek gondol, és vállalja ezt a nyilvánosság előtt – az 1976-os Punk Special történelmi súlya pedig különösen erős környezetet ad ennek a gondolatnak. 

A beszélgetés innen jutott el a Macklemore és Ed Sheeran amerikai turnéja körül kialakult vitához. Egy fontos részletet érdemes pontosítani: Macklemore „Free Palestine” kijelentései a New Jersey-i MetLife Stadium szeptember 4-i koncertjén hangzottak el, nem a Gillette Stadiumban. A rapper ezt követően került le Sheeran amerikai turnéjának hátralévő állomásairól. A turné promotere, a Messina Touring Group azt közölte, hogy több helyszín nem volt hajlandó Macklemore-ral a programban fogadni a koncerteket; a Gillette Stadium tulajdonosa, Robert Kraft nyilvánosan is megerősítette, hogy saját stadionjában nem engedte volna fellépni. Kraft Macklemore korábbi retorikájával és általa antiszemitának tartott megnyilvánulásokkal indokolta álláspontját; Macklemore visszautasította, hogy palesztinpárti kiállása antiszemitizmust jelentene. 

A nyíltan palesztinpárti Maruja számára a történet más hangsúlyt kap. Carroll az NME-nek arról beszélt, hogy szerinte a figyelemnek nem Macklemore és Sheeran személyes konfliktusára, hanem a palesztinok helyzetére kellene irányulnia. A zenész a gázai eseményeket népirtásnak nevezte, és arra biztatta az embereket, hogy hallassák a hangjukat, keressék meg választott képviselőiket és vegyenek részt demonstrációkon. Ezek Carroll politikai állításai és felhívásai; a gázai háborúval kapcsolatos jogi minősítések továbbra is nemzetközi bírósági és politikai viták tárgyát képezik. 

A jubileumi koncert közben egy másik évfordulóhoz is közel esik. A Maruja első nagylemeze, a Pain To Power 2025. szeptember 12-én jelent meg, vagyis alig több mint egy éve van kint. A Music For Nations gondozásában kiadott, nyolcszámos album előtt a zenekar két EP-vel már jelentős nemzetközi közönséget épített, de Carroll szerint egy teljes album elkészítése régóta közös céljuk volt. Az elmúlt tizenkét hónapot „life-affirming”, vagyis életigenlő időszakként írta le, amelyben az élő koncertek adták a legközvetlenebb visszajelzést arról, hogyan működnek a dalok és az üzeneteik. 

Ennek egészen kézzelfogható jelei is vannak. Carroll szerint már valóságos „Maruja-tetoválásjárvány” alakult ki: rendszeresen kapnak fotókat olyan rajongóktól, akik a Pain To Power grafikáját vagy valamelyik dalszöveg részletét varratták magukra. A zenekar számára ezek a reakciók azt mutatják, hogy az elmúlt év intenzív turnézása nemcsak nagyobb közönséget hozott, hanem a lemez körül szoros közösség is kialakult. 

Az Opus Kinkkel közös este közben egy régebbi történetet is felelevenített: a két zenekar kapcsolata egy ponton odáig jutott, hogy az Opus Kink állítólag párbajra hívta a Maruját. A félig komoly, félig abszurd epizód jól illik ahhoz az estéhez, amely nem múzeumi tárgyként akarja bemutatni a punkot. Az eredeti Punk Special 1976-ban nagyrészt még szerződés nélküli zenekarokat tett egymás mellé; ötven évvel később a Maruja, az Opus Kink, a Wax Head és Jehnny Beth feladata nem ennek rekonstruálása, hanem annak megmutatása, mit lehet kezdeni ugyanazzal a konfrontatív szellemmel 2026-ban.