A londoni zenei engedélyezésben is kimutatható a faji egyenlőtlenség

A Race Equality in Music Event Licensing (REMEL) projekt új jelentése szerint Londonban a fekete és dél-ázsiai közösségekhez kötődő, illetve az általuk szervezett zenei események nagyobb arányban kerülnek fokozott ellenőrzés, korlátozás vagy lemondás alá, mint más rendezvények. A kutatás szerint az egyenlőtlenségek nemcsak az egyes események sorsát befolyásolják, hanem a promóterek, klubok és előadók hosszabb távú működését is.

A vizsgálat két éven keresztül zajlott, és interjúkat, fókuszcsoportokat, iparági workshopokat, Freedom of Information kérelmekből származó adatokat, valamint engedélyezési és rendőrségi információkat is felhasznált. A projektben a Black Lives in Music mellett a Greater London Authority, a Metropolitan Police, az UK Music, a LIVE és a Musicians’ Union is részt vett. A kutatásban 34 iparági szereplővel készültek interjúk és fókuszcsoportos beszélgetések, miközben több mint 80 információs adatkérést is benyújtottak.

A jelentés egyik fontos megállapítása a Temporary Event Notice (TEN) engedélyekhez kapcsolódik. Ezeket olyan egyszeri, rövid távú rendezvényekhez használják, amelyekhez nincs szükség teljes körű helyszíni engedélyre. A REMEL adatai szerint a TEN-ek nagyobb valószínűséggel kapnak ellenzést London sokszínűbb kerületeiben, ami különösen a fekete és dél-ázsiai közönségekre építő események lehetőségeit szűkítheti.

A kutatás szerint a probléma nem merül ki az engedélyek formális elutasításában. A beszámolók alapján előfordul, hogy a promóterek informális rendőrségi vagy hatósági nyomást tapasztalnak, miközben egyes műfajokat eleve magasabb kockázatúnak kezelnek. Az Afrobeats, a hip-hop, a drill, az R&B és a dancehall esetében a jelentés szerint gyakrabban jelenik meg ez a megközelítés, mint például a pop, az indie vagy a rock rendezvényeinél.

A REMEL ezt részben a korábbi Form 696 örökségével hozza összefüggésbe. A londoni rendőrség által használt kockázatértékelési rendszert 2017-ben megszüntették, de a jelentés szerint az a gondolkodásmód, amely bizonyos zenei műfajokat és közönségeket eleve nagyobb kockázattal társít, továbbra is érzékelhető az engedélyezési gyakorlatban. A Black Lives in Music már a mostani jelentés elkészítése előtt is vizsgálta ezt a problémát; korábbi cikkünkben a szervezet kutatásának elindulásáról számoltunk be.

A jelentés gazdasági hatásokat is becsül. A REMEL szerint a faji szempontból egyenlőtlen engedélyezési és rendőrségi gyakorlatok miatt évente 127–141 millió fontnyi élőzenei költés veszhet el Londonban, öt év alatt pedig több mint 650 millió font kerülhet veszélybe. Ezek modellezett becslések, nem közvetlenül mért veszteségek, ezért a jelentés ezeket a teljes londoni zeneiparra vonatkozó pontos pénzügyi adatként nem kezeli.

A kutatás szerint az egyenlőtlenség a helyszínek működésében is megjelenik. A jelentés olyan eseteket dokumentál, amelyekben egy incidens után fehér tulajdonú helyszínek könnyebben kaptak segítséget a működés folytatásához, míg fekete tulajdonú kluboknál a bezárás jelentette a következményt. A szerzők szerint az ilyen különbségek hosszabb távon hozzájárulhatnak ahhoz, hogy fekete és dél-ázsiai zenei események kiszoruljanak London központi részeiből.

A REMEL ugyanakkor külön hangsúlyozza, hogy nem a biztonsági követelmények csökkentését javasolja. A jelentés egyik alapelve szerint a közbiztonság és a faji egyenlőség nem egymást kizáró szempontok: a döntéseknek konkrét bizonyítékokon, átlátható eljárásokon és minden eseményre következetesen alkalmazott szabályokon kell alapulniuk.

A projekt 19 ajánlást fogalmazott meg. Ezek között szerepel az engedélyezési rendszer független felülvizsgálata, az ellenzésekhez szükséges bizonyítékok egyértelműbb meghatározása, az engedélyezési adatok nyilvánosságának javítása, valamint egy olyan rendszer kialakítása, amelyben a promóterek érdemben reagálhatnak a kifogásokra és szükség esetén fellebbezhetnek.

A kérdés az elektronikus zene számára különösen érzékeny, hiszen a klubkultúra jelentős része olyan fekete zenei közösségekhez és városokhoz kötődik, mint Chicago és Detroit. A REMEL szerint ezért az engedélyezési gyakorlat nem pusztán adminisztratív kérdés: hosszabb távon azt is befolyásolja, hogy mely közösségek, műfajok és kulturális kezdeményezések tudnak helyet találni London éjszakai életében.

A jelentés eredményeit a londoni fővárosi szervek a készülő rasszizmusellenes intézkedések kidolgozásánál is fel kívánják használni. A következő időszakban a REMEL partnerei a kerületi tanácsokkal, a rendőrséggel és a zeneiparral együtt dolgozhatnak az engedélyezési folyamatok átláthatóbbá és következetesebbé tételén.