A koncertipar globalizációja már nem pusztán arról szól, hogy amerikai és brit sztárok egyre több országot érintenek turnéikon. Joe Berchtold, a Live Nation elnöke és pénzügyi igazgatója szerint maga az előadói mezőny alakul át: a vállalat ötven legnagyobb turnéjának 30 százalékát ma már nem angol nyelvű előadók adják, szemben a járvány előtti 8 százalékkal. Berchtold szerint nincs messze az a pont sem, amikor a nem amerikai-brit, angol nyelvű előadói kör kisebbségbe kerül a cég legnagyobb turnéi között.
A szeptember 9-i befektetői konferencián elhangzott számok mögött elsősorban a zene terjesztésének átalakulását látja. A streaming és a közösségi platformok lebontották azt a korábbi belépési korlátot, amely miatt egy helyi vagy regionális műfajnak komoly marketingbüdzsére volt szüksége ahhoz, hogy egy másik kontinensen is közönséget építsen. Berchtold Los Angelest hozta példának: rendszeresen találkozik olyan, számára korábban ismeretlen előadókkal, akik arénákat, esetenként stadionokat töltenek meg. Egy rétegzenei közösségnek pedig szerinte elég lehet a metropolisz lakosságának mindössze 0,1 százalékát elérnie, hogy már komoly koncertpiacot teremtsen.
Ennek egyik leglátványosabb példája Bad Bunny. Berchtold a COVID utáni időszak legsikeresebb turnéelőadójaként emelte ki a Puerto Ricó-i sztárt, miközben a K-pop és általában a latin zene nemzetközi térnyerését is ugyanennek a folyamatnak a részeként értelmezte. A fontos változás nem egyszerűen az, hogy ezek a műfajok exportálhatóvá váltak, hanem hogy a közönségük már nem feltétlenül követi a hagyományos nyelvi és földrajzi határokat.
A Live Nation számára azonban itt egy új probléma jelenik meg: a kereslet gyorsabban globalizálódik, mint a koncertinfrastruktúra. A vállalat által vizsgált 75 legfontosabb, Egyesült Államokon kívüli piac közül 47-ben nincs elegendő modern, nagy kapacitású aréna. Berchtold hangsúlyozta, hogy nem másodlagos városokról beszél: Európában Róma, Isztambul és Frankfurt, Ázsiában Szöul, Tokió és Manila, Latin-Amerikában pedig São Paulo, Rio de Janeiro és Lima is szerepel a felsorolásban.
A stratégia már most látható a számokban. Tíz évvel ezelőtt a vállalat öt arénát üzemeltetett, ma már 25-öt, ezek közönségének 85 százaléka pedig az Egyesült Államokon kívül található. Berchtold szerint az arénák, stadionok és amfiteátrumok idei növekedésének nagyjából kétharmada szintén a nemzetközi piacokról érkezett. A cég egészében már a rajongók több mint fele az Egyesült Államokon kívüli piacokon van, miközben Latin-Amerikában a Live Nation aktivitása tíz év alatt tizenötszörösére nőtt.
Berchtold érvelésében ugyanakkor van egy fontos vállalati érdek is. A Live Nation nem független megfigyelőként állapítja meg, hogy kevés az aréna: olyan társaságként mondja ezt, amely maga akar új helyszíneket építeni és üzemeltetni. A modell előnye számára kettős. Egy modern aréna közvetlen bevételt termel, miközben több koncertet, több jegyeladást és több szponzorációs lehetőséget is hozhat a vállalat más üzletágainak. Berchtold szerint a Live Nation promóteri volumene ráadásul segíthet magas kihasználtságot biztosítani ezeknek az új létesítményeknek.
Éppen ezért az infrastruktúra-bővítés a verseny szempontjából sem semleges kérdés. Miközben a Live Nation új piacokon helyszíneket vásárol és fejleszt, több országban vizsgálják vagy vitatják a vállalat vertikálisan integrált szerepét. A brit piacon például a koncertszervezésben és a nagy helyszíneken betöltött pozíciója miatt került versenyhatósági figyelem középpontjába; ennek hátterét a Live Nation brit piaci szerepéről szóló cikkünkben részletesebben is bemutattuk.
A Live Nation újabb nagy lépésekkel erősíti pozícióját Argentínában – a Buenos Aires-i Movistar Arena, a Dale Play Live és a rosariói arénaprojekt jól mutatja, hogyan fordítja a vállalat beruházásokká a most ismertetett nemzetközi stratégiát.
Lassul a turnézás – kevesebb előadó indul útnak a zenei világban – a globális nagyturnék növekedésének másik oldalát mutatja: a kisebb és közepes előadóknál a turnézás költségei továbbra is komoly akadályt jelentenek.
