TEJA néven nyit új fejezetet KSHMR a Mirage albummal

KSHMR ezúttal nem felrobbantani akarja a dropot. A Mirage lassabban húzza fel a saját horizontját: akusztikus részletek, mélyen gördülő groove-ok és olyan dallamok mozgatják, amelyeknek nem kell harminc másodpercenként újabb csúcspontot igazolniuk.

A producer augusztus 21-én, saját Dharma Worldwide kiadóján keresztül jelentette meg az albumot. A nyolc számból álló, 34 perces anyag Ampermut és a Gobi Desert Collective közreműködésével készült, de a borítón egy negyedik név is szerepel: TEJA.

Ez nem egyszeri címke, és nem pusztán arra szolgál, hogy elkülönítse a Mirage-t KSHMR többi lemezétől. TEJA egy párhuzamos előadói identitás, amelyhez később saját megjelenések és külön élő produkciók is kapcsolódhatnak. A KSHMR név marad a nagyszínpadoké, az euforikus felépítéseké és a fesztiválméretű gesztusoké. TEJA ennél intimebb teret kap.

A név személyes történetet hordoz. KSHMR néhai öccsének középső neve Tej volt, az ebből született TEJA pedig egyszerre választóvonal és tisztelgés. A producer így előre jelzi a közönségnek, hogy más tempóra, más dinamikára és másfajta figyelemre lesz szükség.

„Néhány éve beleszerettem az organikus house-ba, és úgy kezdtem el ezt az albumot, hogy fogalmam sem volt, hová vezet majd” – mondta. Eleinte azt sem látta világosan, hogyan férhet össze ez a hangzás mindazzal, amit KSHMR-ként felépített.

A válasz végül nem a két világ összegyúrása, hanem szétválasztása lett.

„Ez egy nyugodtabb hangzás, több hellyel a hangszereknek és a groove-nak. Friss, izgalmas terepnek érzem, és kíváncsi vagyok, merre visz tovább” – fogalmazott.

A Mirage ettől még nem tagadja meg KSHMR korábbi zenei nyelvét. A producer munkáiban mindig fontosak voltak az indiai zenei utalások, az élő hangszerek és a filmszerű történetvezetés. A különbség inkább az arányokban van. Ami korábban egy monumentális elektronikus produkció díszítése volt, az itt előrébb lép, és maga kezdi irányítani a számokat.

Ennek az elmozdulásnak már voltak jelei. A Harmonica Andromeda több ponton is kitágította a KSHMR-hoz kapcsolt fesztiválhangzást, a Mahmut Orhannal készített Slow pedig mélyebb, organikus és etnikai hatásokkal dolgozott. A Mumbaiban rögzített Rickshaw DJ-szettben szintén megszólalt több olyan kiadatlan felvétel és demó, amely már a TEJA világába vezetett.

A Mirage azonban először ad teljes albumhosszúságú teret ennek az oldalnak. Az Oasis, a Nigaaro, a Mir Iqballal készült Rosh, az Aquarius és a Sundial nem egymás mellé rakott stílusgyakorlatként működik. Ugyanazt a levegős, organikus teret járják körbe, miközben a ritmus folyamatosan mozgásban tartja az anyagot.

A lemez megszületése egy rádióadásig vezethető vissza. KSHMR a Dharma Radio egyik epizódjában játszott le egy Ampermut és a Gobi Desert Collective nevéhez köthető felvételt. Az alkotók megköszönték a támogatást, majd beszélgetni és demókat cserélni kezdtek. Az egyszeri kapcsolatból hosszabb alkotói folyamat lett, a különálló ötletekből pedig fokozatosan összeállt egy album.

Ampermut az organikus house és a downtempo felől érkezett a projektbe. A közös munkában elsősorban az új hangszerek, az akusztikus textúrák és az elektronikus ritmusok találkozása érdekelte. Ez a kíváncsiság hallható a Mirageegészén: a produkció nem akarja sterilre csiszolni a hangszeres részleteket, inkább hagyja őket lélegezni a dobok között.

A TEJA-projekt valódi tétje ezért nem az, hogy KSHMR képes-e organikus house-t készíteni. Hanem az, hogy hajlandó-e félretenni azt a produkciós fegyvertárat, amely biztosan működik előtte tízezres tömegeken.

A Mirage válasza igen. Nem kisebb zenét készít, csak közelebbről mutatja meg. A grandiózus finálék helyén most apró hangszeres mozdulatok maradnak, a drop helyett pedig maga az út válik fontossá. TEJA nem leváltja KSHMR-t, hanem megnyit mellette egy ajtót, amelyen eddig csak néhány dal erejéig lehetett belátni.