A Kroger a Sony Music 392 állítólagos szerzői jogsértés miatt indított perének elutasítását kéri

Újabb fordulatot vett a Sony Music és az Egyesült Államok egyik legnagyobb élelmiszerlánca, a Kroger közötti szerzői jogi vita. A kereskedelmi vállalat és 17 leányvállalata arra kérte a kaliforniai szövetségi bíróságot, hogy utasítsa el a lemezkiadó által indított keresetet, amely több száz közösségi médiás reklámban felhasznált zenei felvétel miatt született. A Kroger hat egymástól független jogi indokra hivatkozik, és védekezésének egyik központi eleme az amerikai Legfelsőbb Bíróság Cox v. Sony ügyben hozott döntése.

A Sony Music és kilenc kapcsolt kiadó augusztusban indított pert a Kroger-csoport ellen, azt állítva, hogy a vállalat márkái és fizetett influenszerei legalább 392 alkalommal használtak fel megfelelő engedély nélkül szerzői jogi védelem alatt álló hangfelvételeket. A vitatott tartalmak különböző közösségi platformokon megjelent reklámokhoz és promóciós bejegyzésekhez kapcsolódnak. A kiadók szerint a kereskedelmi célú zenehasználathoz külön engedélyekre lett volna szükség, a Kroger azonban vitatja, hogy a kereset megfelelő jogi alapot teremtene a felelősség megállapításához.

A most benyújtott elutasítási kérelem több irányból támadja a Sony állításait. A Kroger szerint a kereset egyes alperesek esetében nem megfelelő bíróság előtt indult, a felvételek tulajdonjogi adatai hiányosak, bizonyos követelések pedig már elévülhettek. A vállalat emellett azt is állítja, hogy a független tartalomkészítők által közzétett reklámok miatt nem lehet automatikusan felelősségre vonni a megbízó céget.

A Legfelsőbb Bíróság döntése lehet a Kroger egyik legfontosabb érve

A Kroger védekezésének középpontjában a Cox v. Sony ügyben született egyhangú legfelsőbb bírósági döntés áll, amely a közreműködő szerzői jogsértés feltételeivel foglalkozott. A vállalat értelmezése szerint a határozat megerősíti, hogy önmagában a jogsértés ellenőrzésének lehetősége nem elegendő a közvetett felelősség megállapításához.

A beadvány szerint a Sony legfeljebb azt állítja, hogy a Kroger felügyelhette volna a reklámokat, de nem mutat be olyan konkrét magatartást, amellyel a vállalat aktívan elősegítette vagy ösztönözte volna a szerzői jogok megsértését. A Kroger ebből arra következtet, hogy a független influenszerek által közzétett tartalmakért nem állapítható meg automatikusan a vállalat közreműködői felelőssége.

A kérdés különösen fontos a mai reklámpiacon, ahol a márkák gyakran külső tartalomkészítőkkel dolgoznak együtt. Az influenszerek saját közösségi csatornáikon tesznek közzé szponzorált videókat és bejegyzéseket, amelyekben sok esetben népszerű zenék is hallhatók. Ilyenkor nem mindig egyértelmű, hogy a megfelelő felhasználási engedélyek beszerzése pontosan melyik szereplő feladata.

A Cox v. Sony döntésére való hivatkozás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy minden ilyen esetben kizárt lenne a megbízó vállalat felelőssége. A közreműködői felelősség kérdése mellett az is számíthat, hogy az adott márka milyen szerepet játszott a reklám elkészítésében, jóváhagyásában és közzétételében. A Kroger most azt szeretné elérni, hogy a bíróság már a kereset alapján megállapítsa: a Sony nem támasztotta alá megfelelően a közvetett jogsértésre vonatkozó állításait.

A kaliforniai bíróság joghatóságát is vitatják

A Kroger-csoport nyolc alperese külön kifogásolja, hogy a Sony Kaliforniában indította meg az eljárást. A joghatósági kifogást előterjesztő vállalatok között szerepel a Roundy’s, a Harris Teeter és a Murray’s Cheese Bar is, amelyek szerint nincs elegendő kapcsolatuk az állammal ahhoz, hogy a kaliforniai szövetségi bíróság eljárhasson velük szemben.

A Sony Music azzal érvelt, hogy az érintett márkák termékei az Instacart és a DoorDash kiszállítási szolgáltatásain keresztül kaliforniai fogyasztók számára is elérhetők lehetnek. A Kroger azonban ezt az érvelést nem tartja megalapozottnak, mivel a különböző leányvállalatok üzletei eltérő földrajzi piacokon működnek.

A vállalat szerint rendkívül valószínűtlen, hogy egy Milwaukee-ban vagy Chicagóban található élelmiszerüzletből még aznap vagy másnap Los Angelesbe szállítanának árut. Álláspontjuk szerint a kiszállítási platformokkal fennálló együttműködés önmagában nem bizonyítja, hogy az egyes leányvállalatok ténylegesen Kaliforniában is folytatnak olyan tevékenységet, amely megalapozná a bíróság személyes joghatóságát.

Ez a kifogás a per szerkezetét is befolyásolhatja. Amennyiben a bíróság egyes alperesek esetében elfogadja a joghatóság hiányára vonatkozó érvelést, a Sony keresetének velük szembeni része megszűnhet a kaliforniai eljárásban, függetlenül attól, hogy a feltételezett szerzői jogsértések ténylegesen megtörténtek-e.

A Sony által felsorolt felvételek jogi adatait is hiányosnak tartják

A Kroger szerint a kereset egyik további problémája, hogy a Sony nem azonosította kellő pontossággal a vitatott hangfelvételek jogosultjait. A 392 érintett felvételt tartalmazó melléklet a vállalat álláspontja szerint nem teszi egyértelművé, hogy melyik hangfelvétel melyik felperes tulajdonában áll, illetve milyen jogcímen kívánnak követelést érvényesíteni.

A védelem számításai alapján körülbelül 110 tételnél nem szerepel hangfelvétel-regisztrációs adat. Ezek közül 59-et 1972 előtti felvételként tüntettek fel, öt esetében a regisztráció még folyamatban van, további 21 tételnél pedig a Berni Uniós Egyezményre hivatkoznak.

A különböző kategóriák azért lehetnek jelentősek, mert az amerikai szerzői jogi rendszer eltérő szabályokat alkalmazhat a hangfelvételek keletkezésének időpontjától és jogi státuszától függően. Az 1972 előtti felvételekre például sajátos rendelkezések vonatkoznak, míg a külföldi eredetű művek és hangfelvételek esetében a nemzetközi szerzői jogi egyezményeknek is szerepük lehet.

A Kroger álláspontja szerint a hiányzó vagy nem kellően részletezett adatok akadályozzák annak megállapítását, hogy az egyes kiadók pontosan milyen jogok alapján perelnek. A bíróságnak ezért azt is mérlegelnie kellhet, hogy a Sony által benyújtott dokumentáció elegendő-e a kereset jelenlegi formájában történő fenntartásához.

Egy 2020-as reklámkampány miatt az elévülés is felmerült

A vállalat a szerzői jogi törvény hároméves elévülési határidejére is hivatkozik. A Kroger szerint a Sony bizonyos követelései olyan régi felhasználásokhoz kapcsolódnak, amelyek miatt már nem lehetne időben pert indítani.

A beadvány külön kiemeli a 2020-as ünnepi reklámkampányhoz kapcsolódó engedélyezési vitákat, amelyek állítólag a The Lovin’ Spoonful Do You Believe in Magic című dalát is érintették. A Kroger szerint az ezekhez kapcsolódó jogi igények már kívül eshetnek a törvényben meghatározott határidőn.

Az elévülés kérdése azonban összetettebb annál, mint hogy egyszerűen összehasonlítsák a reklám megjelenésének és a perindításnak az időpontját. A jogvita szempontjából annak is jelentősége lehet, hogy a jogosultak mikor szereztek tudomást a feltételezett jogsértésről, illetve mikor kellett volna észszerűen felismerniük azt.

A Kroger ezért az elévülési kifogással is a kereset egy részének elutasítását próbálja elérni, de a kérdésben a bíróságnak kell döntenie.

A közösségi médiás reklámok zenehasználata egyre több jogi kérdést vet fel

A Sony Music és a Kroger vitája a zeneipar egyik fontos problémájára világít rá. A közösségi platformok ma már alapvető reklámfelületet jelentenek a nagyvállalatok számára, a rövid videókban és influenszertartalmakban pedig gyakran ismert dalokat használnak fel a figyelem felkeltésére.

A zene elérhetősége egy közösségi alkalmazásban azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott hangfelvétel korlátozás nélkül felhasználható kereskedelmi hirdetésben is. A reklámcélú felhasználáshoz külön jogosultságokra lehet szükség, amelyek a hangfelvétel és a zenemű jogtulajdonosait egyaránt érinthetik.

A nagy márkák és az influenszerek közötti együttműködések tovább bonyolítják ezt a helyzetet. Egy szponzorált bejegyzés elkészítésében több szereplő is részt vehet, a kreatív döntések, a zeneválasztás és a tartalom jóváhagyása pedig különböző személyek vagy vállalatok feladata lehet. A felelősség megállapítása ezért gyakran az együttműködés konkrét részleteitől függ.

A Kroger elutasítási kérelméről január 14-én tartanak meghallgatást. A bíróság ekkor a vállalat jogi kifogásait vizsgálhatja, de ez még nem feltétlenül jelenti a teljes jogvita végleges lezárását. A Sony által állított 392 jogosulatlan felhasználás megalapozottságáról egyelőre nem született érdemi döntés.

Az ügy kimenetele mindenesetre fontos lehet a lemezkiadók, a reklámügynökségek és a közösségi médiában aktív vállalatok számára. A vita egyik alapvető kérdése ugyanis az, hogy a márkák milyen mértékben tartoznak felelősséggel a nevükben vagy érdekükben közzétett, zenét tartalmazó reklámokért, különösen akkor, ha azokat külső tartalomkészítők állítják elő.