Kazu: 50 effektet mozgat meg a Phase Fiasco új pluginje

A Phase Fiasco nem sok időt hagyott a Tape Fiasco 2 után. Jonas Eriksson következő fejlesztése, a Kazu ugyancsak multi-FX plugin, de más logika szerint dolgozik: az idő nyújtása, megállítása és szétszedése helyett az effektek folyamatos mozgatására épít. A macOS-re és Windowsra készülő eszköz ezzel abba a szekvenciálható effektcsaládba érkezik, amelyet olyan pluginek tettek ismertté, mint a Glitch, az Effectrix vagy az Infiltrator. A Phase Fiasco saját oldalán egyelőre „Coming Soon” státuszban szerepel. 

Ennek a műfajnak fontos előzménye Kieran Foster, vagyis illformed Glitch pluginje. Foster 2026-ban, 47 évesen hunyt el; a Glitch² ezután ingyenessé vált, hivatalos oldala pedig ma már az alkotó emlékének ajánlja a programot. A plugin egyik meghatározó ötlete éppen az volt, hogy több effektet ne pusztán egymás után kapcsoljunk, hanem ritmikusan, szekvencerből lehessen őket megszólaltatni és kombinálni. 

A Kazu ezt a gondolatot jóval nagyobb effektkészlettel viszi tovább. Nyolc kategóriában összesen 50 processzortölthető be: a delay és reverb mellett granuláris, spektrális, torzító és szűrőalgoritmusok sorakoznak. Van clock-alapú stuttert és hajlítást végző Circuit Bend, granuláris pitch shifter, hysteresis jellegű Plasma torzítás, west coast wavefolder, Spectral Sieve, három comb rezonátorra épülő effekt, Granular Reverb és Spectral Delay is. 

A modulok ráadásul nem néhány makróval intézik el a szerkesztést. A Spectral Delay önmagában idő, tilt, feedback, blur, shift, spread, gate, damping, low-cut, shape, size és freeze paramétereket kínál. A sok vezérlőnek azért van jelentősége, mert a Kazu igazi terepe nem a statikus effektlánc, hanem ezeknek a paramétereknek az időbeli mozgatása. 

Ehhez kétféle út vezet. Az egyszerűbb az Animate, amely egyetlen lépéssel összehangolt mozgást ad a betöltött effekteknek. Aki ennél mélyebbre menne, saját modulációs rétegeket építhet, és külön-külön animálhatja az egyes processzorokat. Ez a megközelítés már a Tape Fiasco 2-ben is hangsúlyos volt: ott LFO-k, random források, envelope followerek és Bézier-görbék mozgathatják a paramétereket, akár több tucat modulációs célponttal. 

A Kazu egyik legérdekesebb része mégis a szekvencer. Ez nem hangmagasságokat léptet, hanem az effektek be- és kikapcsolását vezérli. Minden effekt saját, színkódolt sávot kap, amelyre gate-minták rajzolhatók; a pluginnel véletlenszerű minták is generálhatók. Egy folyamatosan szóló effekt így pillanatok alatt ritmikai elemmé válhat: például csak minden második negyeden jelenhet meg egy spektrális törés, miközben egy másik modul ettől teljesen eltérő mintát követ. 

Vizuálisan is felismerhető maradt Eriksson megközelítése. A Phase Fiasco eddigi eszközeinél nem egyszerűen hagyományos potméterekből és menükből építette fel a kezelőfelületet, hanem a hangmanipuláció folyamatát próbálta közvetlenül láthatóvá tenni. A Kazu ugyanezt az irányt követi, ami az 50 effekt és a sok moduláció mellett nem pusztán esztétikai kérdés: egy ilyen rendszer használhatósága nagyrészt azon múlik, mennyire gyorsan átlátható, hogy éppen mi mit vezérel.

A Kazu tehát nem egyszerűen még több algoritmussal próbálja túlszárnyalni a multi-FX mezőnyt. A lényeg inkább az, hogy az effektláncot mozgó, ritmikusan programozható rendszerként kezeli. Ár és pontos megjelenési dátum egyelőre nem szerepel a Phase Fiasco hivatalos termékoldalán, így ezekkel még várni kell. 

Korábbi kapcsolódó cikkünk

Megjelent a Tape Fiasco 2: radikális időmanipuláció és szalagos trükkök egyetlen kreatív multi-FX-ben — Korábban részletesen bemutattuk Jonas Eriksson előző pluginját, amely négy időmanipulációs motorral, 30 további effekttel és kiterjedt modulációs rendszerrel alapozta meg a Kazuhoz vezető irányt.