Az AB 1720, vagyis a California Fans First Act eredeti elképzelése szerint a koncert- és más élőzenei jegyeket a másodlagos piacon legfeljebb az eredeti ár 110 százalékáért lehetett volna továbbértékesíteni, a díjakat is beleszámítva. A javaslat augusztus 13-án akadt el a szenátus költségvetési bizottságának úgynevezett suspense file eljárásában, így ebben a kétéves törvényhozási ciklusban már nem kerül plenáris szavazásra. Az árplafon tehát egyelőre lekerült a kaliforniai napirendről, bár támogatói már jelezték, hogy új változattal próbálkozhatnak.
A kudarc mögött egyszerre álltak pénzügyi és piaci érvek. A kaliforniai igazságügyi tárca az első évben mintegy 1,6 millió dollárra becsülte a szabályozás végrehajtási költségeit, miközben az ellenzők azzal érveltek, hogy a viszonteladási ár korlátozása az elsődleges jegyárak szabályozása nélkül tovább erősítheti a nagy elsődleges jegyértékesítők pozícióját. A másik oldalon a támogatók szerint éppen a továbbértékesítésen realizálható extrém profit az, ami tömeges jegyfelvásárlásra ösztönzi a professzionális resellereket.
A másik kaliforniai tervezet, az AB 1349 eredetileg a spekulatív jegyértékesítés felszámolását célozta. Ennél a modellnél a kereskedő olyan jegyet kínál eladásra, amely nincs a birtokában, és csak a vásárló fizetése után próbálja megszerezni. Szélsőséges esetben olyan ülőhelyeket is meghirdethetnek, amelyek még nem kerültek értékesítésre, vagy akár nem is léteznek. A vásárló eközben azt hiheti, hogy valódi, biztosított belépőt vesz.
A National Independent Venue Association szerint a végső szöveg már nem azt a problémát oldja meg, amelynek kezelésére eredetileg készült. A szervezet kifogásolja, hogy a viszonteladási piacterekre nem ugyanaz a közvetlen felelősség hárul, mint a spekulatív jegyet kínáló eladókra, miközben a független helyszínek és promoterek szerintük aránytalan jogi kockázatot viselhetnek. Egy késői módosítás emellett külön védelmet biztosított bizonyos professzionális sportcsapatoknak és sportlétesítményeknek a jegykészlet kezelésével kapcsolatban.
Ez különösen látványos fordulat, mert a NIVA tavasszal még büszkén nevezte magát az AB 1349 egyik kidolgozójának. Most viszont azt kéri Newsomtól, hogy vétózza meg ugyanazt a törvényjavaslatot. A szervezet álláspontja szerint a végleges változat túl kevés közvetlen felelősséget helyez a több milliárd dolláros viszonteladási platformokra, miközben túl nagy terhet rakhat a kisebb koncerthelyszínekre és fesztiválokra.
A vita egyik központi szereplője a StubHub. A vállalat és más másodlagos jegyértékesítők jelentős összegeket költöttek kaliforniai lobbitevékenységre; a NIVA California adatai szerint a StubHub 2026-os lobbiköltése mintegy 3,4 millió dollár volt. Az azonban már politikai értelmezés kérdése, hogy ezek a kiadások pontosan milyen mértékben okozták az egyes módosításokat vagy az AB 1720 bukását, ezért nem lehet egyszerűen úgy összefoglalni a történetet, hogy „a StubHub megvette a törvényt”.
Az AB 1349 végleges szövege mindenesetre továbbra is kimondja, hogy egy jegyértékesítő nem végezhet spekulatív jegyeladást, és további szabályokat állít a megtévesztő jegyoldalak és a vásárlási korlátozásokat kijátszó technológiák elé. A vita tehát nem arról szól, hogy a végső törvény egyáltalán foglalkozik-e a „ghost ticketinggel”, hanem arról, elég hatékonyan osztja-e el a felelősséget az eladó, a piactér, a promoter és a helyszín között.
Az Egyesült Államokban közben két külön reformirány rajzolódik ki. Az árplafon politikailag jóval nehezebben terjed, miközben a spekulatív listázások tiltása több államban is támogatást szerzett. Kalifornia esete jól mutatja, miért: az első modell közvetlenül belenyúl a másodlagos piac árazásába, a második viszont elsősorban azt próbálja garantálni, hogy aki jegyet kínál eladásra, valóban rendelkezzen azzal vagy jogosult legyen az értékesítésére.
A kaliforniai történet közben egy nagyobb amerikai dilemmát is megmutat. Abban viszonylag könnyű egyetértést teremteni, hogy a rajongók ne vásároljanak nem létező jegyeket. Sokkal nehezebb eldönteni, ki feleljen ezért, mennyire lehessen korlátozni a továbbértékesítést, és hol ér véget a fogyasztóvédelem, illetve hol kezdődik a piac szabályozása. Az AB 1720 már elbukott ezen a politikai terepen; szeptember végéig kiderül, hogy az AB 1349 túléli-e.
Kaliforniában már elbukott a 10 százalékos jegyárplafon – Korábbi cikkünk részletesen bemutatta az AB 1720 bizottsági bukását, a mögötte álló politikai vitát és a viszonteladási piac szereplőinek érdekellentéteit.
