Test és techno: megjelent John Rojas első minialbuma, a SKIN

Október 9-én megjelent John Rojas első minialbuma, a SKIN, David Castellani Noetic Music nevű kiadójánál. A nyolcszámos anyag öt eredeti felvételt és három remixet tartalmaz. A megjelenés a kiadó történetében is új fejezetet nyit: ez az első teljes, önálló szerzői projekt a katalógusban, amelyet nem Castellani készített.

A Noetic Music eddig elsősorban Castellani saját zenéire és az azokhoz kapcsolódó remixekre épült. A kiadó olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Redshape, Matrixxman, Voiski, Etapp Kyle és Truncate. Idén Ken Ishii japán technoproducerrel is megjelent egy közös EP, a SKIN pedig újabb lépés afelé, hogy a Noetic más alkotók önálló munkáinak is helyet adjon.

A minialbum központi témája az emberi test. Az öt eredeti szám egy-egy testrészről kapta a címét: Tongues, Oblique, Torso, Mouth és Spleen. Rojas 2025 nyarán kezdett dolgozni az anyagon, és minden stúdiómunka előtt kiválasztott egy testrészt, amely kiindulópontként szolgált az adott felvételhez. A koncepció nem szó szerinti hangillusztrációkat eredményezett, inkább a ritmusok, a hangszínek és a szerkezetek kialakítását befolyásolta.

A producer több mint egy tucat vázlatot készített, amelyek közül végül öt került a lemezre. A számok a négynegyedes technótól a tört ütemekig többféle ritmikai megoldást használnak, miközben a nyersebb hangzások és a váratlan fordulatok is megmaradtak. Rojas tudatosan nem javított ki minden apró pontatlanságot: a spontán döntéseket a felvételek részének tekintette.

A Tongues a feszes szerkezet és a nyers energia között mozog, az Oblique tört dobjai pedig szinte fizikai mozgásérzetet keltenek. A Torso rituálisabb, repetitív lüktetésre épül, és kevésbé követi a hagyományos klubzenei felépítést. A Mouthkét egymásnak feszülő vokálszólam köré szerveződik, míg a Spleen a hipnotikus techno irányába viszi az eredeti számok sorát.

Rojas szerint a SKIN egyszerre szól a szorongásairól, a bizonytalanságairól és az emberi kapcsolódásról. A munkafolyamat során nem külső visszaigazolást keresett, hanem azt próbálta megérteni, hogyan tudja saját tapasztalatait elektronikus hangzásokon keresztül kifejezni. A személyes koncepció így nem a dalszövegekben, hanem elsősorban a zenei szerkezetekben jelenik meg.

A producer több mint húsz éve dolgozik zenészként, hangmérnökként és multiinstrumentalistaként. Pályáját punk- és hardcore-zenekarokban kezdte, később létrehozta a MACHINEKIT nevű industrial punk projektet, és megalapította az Orange Countyban működő Machinehouse Audio stúdiót. Ez a háttér a SKIN hangzásában is érzékelhető: a precízen programozott elektronikus elemek mellett fontos szerepet kapnak a nyers, olykor szándékosan kiszámíthatatlan megoldások.

Az öt eredeti számhoz három remix társul. MAEDON a Spleen-t dolgozta át, Trovarsi és David Castellani közösen készített új változatot a Torso-ból, míg a Castellani és Brittney Vandel alkotta Unfuckable a Mouth-ot alakította át. Utóbbi egy hangsúlyos vokálmotívummal más irányba viszi az eredeti felvételt. A három remix nem egyszerű kiegészítésként szerepel a lemezen, hanem a Rojas által kialakított zenei világ különböző értelmezéseiként.

A megjelenés mögött személyes kapcsolat is áll. Rojas és Castellani 2023-ban, partnereiken keresztül ismerkedtek meg, barátságukból pedig fokozatosan szakmai együttműködés alakult ki. A SKIN ennek az együttműködésnek az első nagyobb eredménye, és egyben azt is jelzi, hogy a Noetic Music a jövőben szélesebb alkotói körrel kíván dolgozni.

A SKIN már elérhető a Noetic Music gondozásában. A minialbum a techno tánctéri működését személyesebb, kísérletező megközelítéssel kapcsolja össze, miközben Rojas punkból és hangmérnöki munkából hozott tapasztalatai is végig jelen vannak a nyolc felvételen.