SynBe: ritka Korg basszusszinti nyomán készült plugin

Egy vintage szintetizátor digitális feltámasztásához általában kell egy gondosan bemért eredeti példány. A SynBe mögött nincs ilyen hangszer. Van helyette kapcsolási rajz, fennmaradt dokumentáció, néhány rokon konstrukció és rengeteg hallgatás – a Hügelton Instruments pedig pontosan ebből a hiányból csinált erényt.

A fejlesztő első szintetizátorpluginja a ritka, 1975-ös Korg SB-100 Synthe-Bass karakteréből indul ki. Ez nem azonos az 1973-ban bemutatott miniKORG 700-zal, de ugyanannak a korai Korg-korszaknak a gondolkodását őrzi: kevés kezelőszerv, egyetlen oszcillátor, vastag monofón hang és a jellegzetes Traveler szűrő.

A SynBe ezért nem pontos hardveremulációként, hanem szabadabb rekonstrukcióként érkezik. A fejlesztő nem rendelkezik eredeti SB-100-zal, így közvetlen mérések helyett korabeli műszaki anyagokból, publikált áramköri információkból és rokon hangszerek működéséből rakta össze a jelutat. Ahol elfogytak a biztos adatok, ott hagyományos modellezés és hallás utáni finomhangolás vette át a helyüket.

Ez jóval őszintébb megközelítés annál, mint amikor egy plugin muzeális hitelességet ígér, miközben a burkolat alatt csak nagyjából idézi meg az eredetit. A SynBe világosan elválasztja azt, amit rekonstruálni lehetett, attól, amit már a fejlesztőnek kellett értelmeznie.

A felépítés szándékosan egyszerű. Egyetlen oszcillátor kínál háromszög-, négyszög-, fűrész-, pulse- és Phaser módot; utóbbi valójában impulzusszélesség-modulációval mozgatott pulse hullámforma. A hangterjedelem 4, 8 és 16 lábas állások között váltható, majd a jel a VCA-n és a Traveler szűrőn halad keresztül.

A burkológörbe sem akar modern modulációs labirintussá válni. Attack, Percussion és Sustain vezérlők alakítják a hang indulását és lecsengését, miközben a Bright és Expand paraméterekkel gyorsan lehet a tompa, vaskos basszusoktól a karcosabb leadek felé mozdulni. A lényeg nem a végtelen lehetőség, hanem az, hogy néhány mozdulattal kialakuljon egy használható hang.

Az alsó panelen már elengedte az eredeti hangszer korlátait a fejlesztő. Portamento, állítható bend-tartomány, külön bend attack és release, szűrőre küldhető hajlítás, kibővített rezonancia, zajgenerátor és kimeneti drive is bekerült. Ezeket maga a készítő nevezi „fikciós” módosításoknak: olyan funkciók, amelyek nem az SB-100 másolatai, de természetesen illeszkednek a hangszer karakteréhez.

A Hügelton Instruments augusztusban két régi dobgép újraértelmezésével mutatkozott be. A Korg KPR-77 nyomán készült Kepra után érkezett a Roland TR-66 világát feldolgozó Trix, most pedig a SynBe jelzi, hogy a projekt nem akar megállni a ritmusgépeknél.

A fejlesztési folyamatban Claude-ot és Codexet is használtak programozási segítségként, illetve a tesztek futtatásához. A hangtervezés, a kezelőfelület és a grafikai elemek ugyanakkor emberi munkából születtek. Ebben az esetben az AI nem maga készítette el a hangszert, hanem egy szűkebb fejlesztői eszközként dolgozott a háttérben.

A SynBe 12 gyári presettel, teljes MIDI CC-vezérléssel, kétszeres belső túlmintavételezéssel és verziózott DSP-motorral érkezik. Utóbbi azért érdekes, mert ha később előkerül egy eredeti SB-100, az új mérések külön hangmotorba építhetők, anélkül hogy a már elkészült projektek hangzása megváltozna.

A plugin macOS-en önálló alkalmazásként, AUv2 és VST3 formátumban, Windowson pedig 64 bites VST3-ként használható. Az induló ára öt dollár. Ennyiért nem hitelesített digitális múzeumi tárgyat kapunk, hanem egy ritka hangszerből kiinduló, karakteres monószintit – és éppen ez a SynBe legjobb tulajdonsága.