Harminc év a pult mögött – Chriss Ronson őszinte vallomása egy korszakot formáló estéről

Három évtized a pult mögött nemcsak zenéket, hanem generációkat, korszakokat és megélt pillanatokat köt össze. Chriss Ronson legutóbbi, történelmi jelentőségű estje nem csupán egy újabb buli volt: sokak számára egy korszak találkozási pontja, számára pedig egy életút esszenciája. Az interjúban most először mesél ennyire őszintén a háttérről, a megható pillanatokról, a Sasha–Digweed találkozásról, az egészségi állapotáról, és arról, miért vált ez az este az egyik legfontosabbá mind közül. Ez egy olyan történet, amely túlmutat a zenén — emberi, valódi és időtálló.

1. Ott álltál a pultban, harminc év után, egy olyan estén, ahol mindenki ott volt, aki valaha fontos volt. Mikor érezted először, hogy ez nem csak egy buli, hanem egy korszakpillanat?

Már a szervezés legelső pillanatában. Harminc év alatt emlékeim szerint soha nem szerveztem olyan eseményt, ami rólam szólt volna. Abban az értelemben, hogy soha nem ünnepeltem meg a nagy nyilvánosság előtt pl. születésnapot (talán egyszer volt ilyen). Persze, voltak lemezbemutatóim, de ilyesfajta személyes indokból ünneplés nem.

Azonban most belül jött egy nagyon erős jelzés: harminc évnek súlya van, és ezt lehet, meg kellene ünnepelni. Magyarán: ennek most itt volt a helye és ideje.

Csak nagyon szűk kör tudott róla, hogy van egy ilyen ötletem és tervem. Azt pedig végképp nem mondtam el senkinek, hogy az álmom Sasha és John Digweed meghívása. Minden a háttérben történt, így elképesztően boldog voltam, amikor már folytak a tárgyalások, és még boldogabb, amikor kitűztük a dátumot. Különösen boldog voltam, hogy egy hónap különbséggel pont a harmincadik dátum környékére esett az esemény, ahonnan én számolom a karrierem indulását.

És amikor napvilágra hoztam ezt az estét: bummm, felrobbant az internet. Az esemény elkezdte önmagát reklámozni, öngerjesztő hype lett. Heteken át erről beszéltek progressive körökben. Csoportokban ment a diskurzus, emberek írtak rám, rengeteg telefon, őrület volt. Egy hét alatt elment a jegyek hetven százaléka. Ott éreztem először igazán, hogy ez most több lesz, mint egy buli.

Tudtam, hogy generációk fognak ezen az estén összejönni újra. Olyanok, akik tizenöt, húsz, harminc éve ott voltak velem, és olyanok is, akik csak az új időben csatlakoztak ehhez a történethez. Plusz az is külön történelmi tény volt, hogy tizenhat év után újra együtt Sasha és John Digweed Magyarországon. Így hát éreztem, hogy ez most korszakpillanat lesz, hogy a szavaiddal éljek.

Majd a rendezvény napján, nyitás előtt tíz perccel odalépett hozzám valaki, hogy: „Krisztián, kint százméteres sor áll.” Valljuk be, péntek délután, munkaidőben ez ritka. Itt ismét azt éreztem, hogy ez különleges alkalom, és sokan érkeznek miattam. Ötre már bent volt legalább ezer–ezerötszáz ember.

Csak jöttek az ismerős arcok, akiket nagyon-nagyon rég láttam, Chriss-pólók velem szemben, ajándékokkal leptek meg, rengeteg szeretetet kaptam — csodás volt minden. Mosolyogva játszottam, és egyszer csak jött egy kiállás az egyik zenében, és ott berobbant a tánctér: tapsvihar, sokan beüvöltötték, hogy „szeretünk, Krisztián”. Nem tudom elmondani, milyen megható pillanat volt. Ott vált teljesen világossá: ez egy történelmi este.

Nagyon rég nem éltem át ilyen tiszta érzelemmel telített pillanatot. Ezen az estén tényleg csak a zene, a jelenlét és az együtt megélt pillanat számított — semmi más.

Őszintén: nagyon jó érzés volt. Zavarba ejtő és felemelő egyszerre. A kétezres években éltem át utoljára ilyen egységes energiát. Akkoriban egy nagy esemény tényleg ünnepnek számított, és most ugyanezt hozta vissza ez az este.

Sokan voltunk olyanok, akikkel együtt éltük meg ezt a harminc évet. Akik látták a történetet régen is és most is.

Különösen jólesett, hogy eljöttek DJ-barátok, akik konkrétan miattam jöttek el fellépés előtt, ott voltak velem együttérzésből, tiszteletből, majd a szettem után mentek is tovább fellépni. Ki ne hatódna meg!

Én mindig is emberként akartam jelen lenni ebben a szakmában. Nekem mindig a zene, a közönség jókedve, a szórakoztatás élménye volt a lényeg. Boldog vagyok, hogy ezen az estén ez összeért. Nagyon emberi pillanat volt. Hálás vagyok érte.

Óriási mennyiségű üzenet érkezett, és a hatása még hetekig jelen volt — de mondhatom, még most is itt-ott szóba jön. Ilyet utoljára nagyon rég éltem át, amikor egy buli korszakot formált. Mondhatom, talán ez most újra megtörtént.

Ami a legjobban megérintett: elképesztően egységes pozitív visszajelzés jött vissza. Ez manapság nagyon ritka. Jó érzés volt látni, hogy ez pont úgy ért célba, ahogy belül megálmodtam. Nem egy mondat égett be, hanem az a közös érzés, hogy mindenki jelen volt és boldogan távozott.

A telefonok zsebben maradtak, végre nem a rögzítés volt a lényeg, hanem maga a megélés. Minden apró részlet, minden hang értékké vált. Jó érzés, hogy újra volt egy ilyen szuper este a mai időkben.

Sasha és John Digweed előtt játszani mindig külön dimenzió. Ők végig inspiráltak a pályám során, az energiájuk és a stílusuk végig iránytű volt.

Warm upolni előttük nagyon érzékeny műfaj, legalábbis számomra. Nem az önmutogatásról szól, hanem arról, hogy olyan hangulatot építsek fel, amibe ők szervesen bele tudnak lépni, és csak szabadon vinni tovább.

Ezen az estén ez tiszta öröm volt. Semmi görcs, csak valós flow.

A b2b velük teljesen spontán született. Nem volt megbeszélve, nem volt előre kitalálva. Ott, abban a pillanatban jött létre. Ettől volt annyira emberi és őszinte szakmai gesztus részükről. Ez több volt, mint egy fellépés. Ez egy belém égett momentum. Lelki tetoválás.

Minden egyszerre.

Nagyon jó érzés volt egy ennyire tiszta atmoszférában átadni nekik a pultot. Ritka, amikor minden ennyire összeáll.

És ahogy kihúztam volna a fülesem, John odalépett és annyit mondott, hogy: „Ne vedd ki még. Sasha-val megbeszéltük, játszanánk még egy órát veled b2b.”

Ott lefagytam egy picit. :) Ez nem volt tervezve. Teljesen spontán meglepetés volt. Úgy tudom, hármas b2b-et ilyen formában szinte soha nem csináltak mással. Szakmailag is történelmi pillanat volt.

A plusz egy óra végén a tömeg üvöltött, tapsolt, volt, aki belekönnyezett, ölelt — ÓRIÁSI pillanat volt. Úgy meg pláne, hogy pár nappal korábban még kórházi ágyon feküdtem, és egyáltalán nem volt biztos, hogy jelen tudok lenni a saját estémen. Ez az erős kontraszt mindent összetört bennem. Bevallom, sírtam is.

Bementem az irodába, és ott megrogytam. Napokig kellett idő, hogy ezt az egész estét úgy, ahogy volt, feldolgozzam.

Ez több volt, mint egy fellépés. Ez egy élet pillanat volt.

Nagyon mélyen megérintett. Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de elképesztően jól esett. Ez nem felszínes figyelem volt, hanem valódi, őszinte, szívből jövő szeretet irányomba. És ez a mostani élethelyzetemben különösen jólesik, és sok erőt ad.

Borzasztóan nehéz időszakot élek, fizikailag és lelkileg egyaránt. Ez az érzelmi energia most szó szerint gyógyszerként működik nálam.

Azt éreztem, hogy szeretve vagyok sok ezer ember által — ez pazar energialöket. KÖSZÖNÖM!

Ez erőt ad, tartást ad, és tovább visz, hogy bármennyire is nehéz, de küzdjek tovább. És ha az állapotom engedi, remélem, még tudok néha-néha pultba állni.

Ez már egy új korszak. Harminc év után most jóval ritkább, kivételes alkalmakra szűkülnek a fellépéseim. A tervem nem az, hogy eltűnök, de egészen biztos, hogy már nem tudok hétről hétre jelen lenni a partykon.

És sajnos a social jelenlétre sincs már napi szinten energiám. Ezt most abszolút a romló egészségi állapotom diktálja, és ezt el kellett fogadnom.

Éppen ezért a november 22-i Global Underground esemény különösen fontos számomra. A GU újra Magyarországon önmagában nagy dolog, főleg amilyen múltja van Magyarországon. Hosszú éveken át házigazdája voltam a 2000-es években.

És az, hogy ezen az estén Guy J lesz a vendégem, aki jelenleg az egyik legnagyobb favorítom a progressive house stílusban, számomra egy rég várt pillanat. Egy hosszú warm up szettel készülök most is.

Igazából nem tudom, mit értünk meglepetés alatt. Egy kellemes háromórás prog szettet fogok játszani. Gondosan válogatom a zenéket hetek óta, kifejezetten Guy hangzása elé. Egy jó este jó energiákkal.

A jó hangulatot. Azt a könnyed, tiszta élményt, amit októberben mindenki érzett. Nem akarom túlmagyarázni: én csak jól akarom magam érezni, és ezáltal a közönség is ugyanazt élje meg. Ez a vágyam.

Sajnos nagyon nehéz élethelyzetben vagyok, az az igazság.

A daganatos betegség sajnos nagyon agresszíven, előrehaladott állapotban van a testemben, olyannyira, hogy legutóbb elhangzott: már nem tudják megállítani.

Borzalmas fájdalmaim vannak, és nagyon megnehezítik a napjaimat.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem vagyok benne biztos, hogy sokáig fogtok még rólam hallani a jelen állás szerint. Orvosom szerint már csak a csodában bízhatok, így fejben is kezdek szétpottyanni.

Így hát minden olyan esemény, ahol még játszani tudok a jövőben, ajándék lesz számomra, mert már a hétköznapi programjaimat is sokszor le kell mondjam, annyira komolyra fordult a helyzetem.

Ami egészen biztos: vidéken bulit már nem tudok vállalni. A kör leszűkült kizárólag Budapestre, de itt is nagyon keveset fogok fellépni. Konkrétan erre az évre még négy buli van beírva, de ezt is úgy vállaltam, hogy benne van sajnos, hogy aznap le kell mondanom.