Graham Coxon három klasszikus szólólemeze is új kiadásban tér vissza

Graham Coxon folytatja szólódiszkográfiájának újrakiadását: szeptember 11-én újra megjelenik a Crow Sit On Blood Tree (2001), a The Kiss Of Morning (2002) és a Happiness In Magazines (2004). A kiadványok a Transgressive Records gondozásában érkeznek, CD-n és fekete bakeliten, emellett limitált, színes vinylváltozatok is készülnek a független lemezboltok és a zenész hivatalos webáruházának kínálatába.

A gyűjtők számára különösen izgalmas lehet, hogy a Crow Sit On Blood Tree vérvörös-fekete, „splatter” mintás duplabakelitként, a The Kiss Of Morning türkiz duplavinylen, míg a Happiness In Magazines mélykék bakeliten is elérhető lesz.

Az újrakiadásokkal egy időben egy másik régóta várt anyag is megérkezik: először válik elérhetővé streamingplatformokon a teljes, 14 dalos Live At The Zodiac koncertfelvétel. Az anyag a 2004. június 3-án az oxfordi Zodiac klubban – a mai O2 Academy Oxford elődjében – rögzített koncertet örökíti meg, amely a Happiness In Magazines turné része volt. A koncertfilm korábban kizárólag DVD-n jelent meg, most azonban a teljes videóanyag is nyilvánossá válik.

A Crow Sit On Blood Tree Coxon egyik legkísérletezőbb albuma, amely a korábbi zajos, lo-fi gitárhangzást visszafogottabb, folkos elemekkel ötvözte. A zenész szerint ezen a lemezen még intenzíven kereste saját hangját, és természetes módon váltogatott a különböző zenei stílusok között.

A The Kiss Of Morning kapcsán úgy fogalmazott, hogy ekkor érezte először igazán szabadnak magát alkotóként. „Azt csinálhattam, amit akartam. Kitágítottam a hangzásvilágot, miközben a dalaimban több nyugalom is megjelent.”

A három album közül a Happiness In Magazines hozta meg számára a legnagyobb szólósikert. A Stephen Streetproducerrel készült lemezről olyan kislemezek jelentek meg, mint a Freakin' Out és a Bittersweet Bundle Of Misery, Coxon pedig 2005-ben elnyerte a legjobb szólóelőadónak járó NME Awardot.

A Blur gitárosa elmondta, régóta szerette volna újra reflektorfénybe állítani szólómunkáit. Mint fogalmazott, úgy érezte, itt az ideje „leporolni” ezeket a lemezeket, mert bár néhányuk méltatlanul kevés figyelmet kapott, még ma is erős és időtálló anyagoknak tartja őket, amelyek megérdemlik, hogy egy új generáció is felfedezze őket.