Amikor Boys Noize 2025 októberében elkészítette a Dominator hivatalos újragondolását, egy olyan hangzáshoz nyúlt vissza, amely több mint három évtizede újra és újra felbukkan az elektronikus zenében. A szám harapós szintihangja és az „I am the one and only dominator” vokál együtt a korai rave egyik legismertebb kombinációjává vált.
A történet azonban nem 1991-ben, hanem 1985-ben, a Roland Alpha Juno megszületésével kezdődött. A hangszer gyári presetjein Eric Persing dolgozott, aki a 86-os, „Memory” kategóriába sorolt hangnak a „What the?” nevet adta. Eredetileg nem valamiféle jövőbe látó rave-fegyvernek szánta: inkább belső poén volt, amellyel a Rolandnál dolgozó kollégáit akarta megnevettetni.
A később elterjedt „Hoover” elnevezést már az elektronikus zenei közeg ragasztotta a hangra, miután annak sivító, felpörgő karakterét egy porszívó hangjához kezdték hasonlítani.
Az Alpha Juno kezdetben nem aratott komoly kereskedelmi sikert. Ez azonban közvetve hozzájárult ahhoz, hogy a ’80-as évek végére olcsóbban kerülhessen olyan fiatal producerek kezébe, akikből hamarosan az új rave- és technokultúra meghatározó szereplői lettek.
Az egyik kulcspillanat Joey Beltram és Edmundo Perez 1991-es Mentasm című felvétele volt, amelyet Second Phase néven jelentettek meg az R&S Recordsnál. A „What the?” hangját itt nem egyszerűen az Alpha Junóról játszották fel: Casio FZ-1 samplerbe mintázták, ami tovább alakította annak nyers karakterét.
Nem sokkal később a holland Human Resource Dominator című száma újabb lökést adott a hangnak. A felvétel Hollandiában a hatodik, az Egyesült Királyságban pedig a 36. helyig jutott. Ennél azonban fontosabb lett a kulturális hatása: a Hoover végleg bekerült a rave hangzásának alapvető eszköztárába.
A hang technikai felépítését közben számos legenda övezi. Nem egyszerűen egy „négyoszcillátoros” szintihangról van szó. Karakterét az oktávokra hangolt rétegek, a pulzusszélesség-moduláció, a rezonancia és az agresszíven dolgozó LFO együttese teremti meg. Az indulás jellegzetes felpörgéséhez a pitch envelope járul hozzá, az Alpha Juno vastag chorus effektje pedig széles, szinte folyékony masszává ragasztja a hangot.
Külön zajgenerátorra sincs feltétlenül szükség ahhoz, hogy megszülessen a Hoover jellegzetes koszossága: a modulált és egymásra rétegzett komponensek önmagukban létrehozzák azt a kaotikus textúrát, amely miatt a hang nagy rendszeren különösen agresszívnek hat.
A Hoover túlélésének titka éppen ebben rejlik. Nem finom és nem semleges: néhány pillanat alatt felismerhető saját személyisége van. Hardcore, techno, jungle, gabber, hard dance és számos későbbi elektronikus műfaj használta újra, miközben minden generáció kissé máshogy formálta.
