A CD-piac gyorsabban nő, mint a vinyl az USA-ban

A lemezboltok 2026-os meglepetése nem a bakelitpolcon, hanem a régóta temetett CD-k között történt. Az Egyesült Államokban a formátum bevétele 58,6 százalékkal emelkedett az első félévben, miközben az eladott példányok száma is közel másfélszeresére nőtt.

Az amerikai hangfelvétel-piac összesen 5,97 milliárd dolláros nagykereskedelmi bevételt termelt, 6,9 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A piac legnagyobb része továbbra is a streamingé, a leglátványosabb növekedés azonban a fizikai hordozóknál történt: ez a szegmens 25,9 százalékos ugrással 731,5 millió dollárig jutott.

A teljes féléves piaci adatokból már látszott, hogy a bakelit lendülete sem tört meg. Vinylből 26,5 millió példány fogyott, 20,9 százalékkal több, mint tavaly ilyenkor, a bevétel pedig 17,7 százalékkal, 543,8 millió dollárra emelkedett.

A növekedési versenyt mégis a CD nyerte. A bevétel 58,6 százalékkal, 171,1 millió dollárra ugrott, az eladott darabszám pedig 45,7 százalékos emelkedéssel elérte a 17,5 milliót. A CD tehát még mindig jóval kisebb üzlet a vinylnél, de most sokkal gyorsabban nő.

Ez azért különösen érdekes, mert az elmúlt két évtizedben éppen az ellenkező irányhoz szoktunk hozzá. A vinyl hosszú, fokozatos visszatérést épített fel, miközben a CD a streaming terjedésével egyre inkább eltűnt az autókból, nappalikból és számítógépekből. A bakelit közben nem egyszerű hanghordozó, hanem gyűjtői tárgy lett: színes változatokkal, limitált nyomásokkal, sorszámozott kiadásokkal és működő másodpiaccal.

Most a CD is hasonló szerepet keres magának, csak alacsonyabb belépési árral.

Egy új CD gyakran fele- vagy harmadannyiba kerül, mint ugyanannak az albumnak a bakelitváltozata. Ez sokat számít annál a fiatal közönségnél, amely szeretne fizikai kapcsolatot kialakítani kedvenc előadóival, de nem feltétlenül költene negyven-ötven dollárt minden új vinylre.

A vásárlás ráadásul már nem mindig a lejátszásról szól. A korábbi amerikai féléves adatok szerint a CD-t vásárló Z generációsok és millenniumiak közel fele nem rendelkezik CD-lejátszóval. A lemez számukra ugyanúgy lehet polcra tett emlék, vizuális tárgy vagy rajongói relikvia, mint egy póló vagy koncertposzter.

Ezt az átalakulást használta ki különösen hatékonyan a K-pop. A műfaj kiadványai gyakran több változatban érkeznek, fotókönyvekkel, kártyákkal, poszterekkel és véletlenszerűen csomagolt extrákkal. A rajongó nem egyszerűen egy hangfelvételt vesz meg, hanem egy komplett tárgycsomagot – sok esetben több példányban, hogy összegyűjtse a különböző verziókat.

A K-pop hatása nélkül is nőtt volna a CD-piac, csak kevésbé látványosan. Ez arra utal, hogy nem egyetlen zenekar vagy rajongótábor mozdította meg a számokat. A streaminghez szokott generáció egy része láthatóan kíváncsi lett arra, milyen érzés fizikailag birtokolni egy albumot, borítót lapozni, lemezt választani és egyetlen előadóra figyelni.

Ebben van némi nosztalgia, még akkor is, ha a vásárlók egy része nem élt a Discman korszakában. Számukra a CD nem visszatérés, hanem felfedezés. A hordozható lejátszók és vezetékes fejhallgatók ezért ugyanúgy divatkiegészítővé válhatnak, ahogy korábban a kazettás Walkman vagy az instant fényképezőgép.

A két legfontosabb felmérés számai között közben látható eltérés van. Az egyik 17,5 millió CD-ről és 45,7 százalékos darabszám-növekedésről számol be, a másik 16,3 millió példányt és 16 százalékos emelkedést mutatott. Ez nem feltétlenül ellentmondás: eltérő adatforrásokkal, kereskedői lefedettséggel és módszertannal dolgoznak. Az irány azonban mindkettőnél ugyanaz: a CD gyorsabban nőtt, mint a vinyl.

Egyetlen erős félévből még korai formátumváltást hirdetni. A vinyl 2025-ben már átlépte az egymilliárd dolláros éves bevételt az Egyesült Államokban, miközben a CD egész éves forgalma alig haladta meg a 300 milliót. A bakelit mögött közel húsz éve épülő piac, gyártási infrastruktúra és gyűjtői kultúra áll.

A CD-nek nem is feltétlenül kell legyőznie. Elég, ha megtalálja saját új szerepét: olcsóbb, könnyebben gyártható és sokféleképpen csomagolható tárgyként hidat képezhet a streaming kényelme és a fizikai zene birtoklása között. Ha ez a szerep a K-pop aktuális hullámán túl is működik, akkor 2026 nem rövid nosztalgikus fellángolásként, hanem a CD második életének kezdeteként maradhat meg. 

Fotó: Mick Haupt