Brawther három meghatározó bakelitje – így épül fel az underground deep house esszenciája

Az underground house világában kevesen olyan meghatározó alakok, mint Alexandre Gouyette, azaz Brawther, a Negentropy kiadó vezetője. Az olyan trackek, mint az „Endless” (Balance) vagy a „Soothing” (Cabinet Records) mára kultstátuszt értek el, és tökéletesen megmutatják azt a sajátos, soul-ban gyökerező OG-Deepness hangzást, amely Brawther védjegyévé vált. A francia producer most betekintést ad gyűjteményébe, és megosztja három olyan bakelit lemezét, amelyek zeneileg is meghatározó mérföldkövek számára.

Az első választása a Dee Zee – „I Have A Feeling / Soul Purpose Remix” (Airtight Records, 2000). Brawther nemrég újra elővette ezt a darabot, és ismét lenyűgözte a Soul Purpose, azaz Peace Division (Clive Henry & Justin Drake) remixe. A track tökéletes egyensúlyt teremt a deep-house és techno elemei között: energikus, lélekkel teli, és kiváló eszköz arra, hogy egy techno-orientáltabb irányba mozdítsa el a szettet – vagy épp könnyítsen rajta, ha túl komor lenne a hangulat. „Mindig keresem a Peace Division munkáit, mert sosem tudhatom, milyen rejtett gyöngyszemeket találok még” – mondja.

A második válogatott bakelit Motor City Drum Ensemble – „Stripped Down To The Bone” (Compost Blacklabel, 2007). Danilo Plessow korai álneve alatt megjelent track eredetileg 112 BPM-en fut, de Brawther szinte mindig +8-on vagy még gyorsabban játssza – a Technics M5G lemezjátszók -/+16-os pitch-tartománya erre bőven ad lehetőséget. A szám maga tiszta, nyers dob-groove, motorikus pulzálással, törzsi karakterrel és autentikus house-érzéssel. „Digitálisan évekig játszottam, és amikor végre fizikai formában is megvettem, teljesen meglepett, milyen lassú az eredeti. Egy igazi killer track.”

A harmadik kedvenc a Bastards At Work – „Believe” (City Spirit, 2003), amely Brawther szerint tökéletes nyitószám egy szetthez. A háttérben egyértelműen Masters at Work-es hatások sejlenek fel – innen a tréfás név is –, miközben a producerek kiléte ismeretlen maradt. A track erőteljesen épít Georges Kranz „Din Da Daa” ikonikus vokáljára, amely a house szcéna legkorábbi éveitől fogva meghatározó elem volt New Yorkban. „Minden alkalommal, amikor játszom, úgy érzem, tisztelgek a house gyökerei előtt – miközben friss csavart viszek a történetbe. Egy valóban ikonikus hang.”

Brawther választásaiból egyértelműen kirajzolódik zenei identitása: mélység, groove, lélek és időtlen underground hangzás. Három bakelit, három korszak, egy producer – és egy olyan zenei látásmód, amely továbbra is meghatározó marad a deep house történetében.