Björn Ulvaeus Genfben: ne a kimenetet, a tanítást fizessék meg az AI-nál

Björn Ulvaeus , a CISAC President és az ABBA társalapítója a United Nations AI for Good Summit genfi rendezvényének főelőadójaként a szerzők és az AI viszonyáról tartotta eddigi legrészletesebb beszédét. A Geneva -ban elhangzott keynote központi üzenete: ne az AI-generated zenei kimenetek engedélyezésére koncentráljunk, hanem arra, hogy a modellek milyen műveken tanultak – és ezért hogyan kell a szerzőket megfizetni. Ulvaeus szerint félrevezető a kimenetek jogi nyomon követésére építeni, mert „ami kijön, nem egyetlen dal másolata, hanem egy új szintézis mindabból, amit a modell megtanult”. A helyes kérdés szerinte a tréning: „a mi műveink kerültek be a rendszerbe, ezért azért kell fizetni, ami bement – nem az összes egyenkimenet után, hanem a nyersanyagért, amitől a gép az lett, ami”. Példaként a streaming korai rendezését hozta fel: „ When Spotify megjelent, nem az egyes lejátszások értékét próbáltuk kimérni, hanem a teljes katalógust engedélyeztük, és a bevételek százaléka kollektíven áramlott vissza a jogosultakhoz.” Úgy véli, az AI esetében is működhetne ugyanez: az előfizetésekből származó bevételek része menjen vissza azoknak az alkotóknak, akiknek a művei a rendszereket tanították – kollektív kezelésben, a több mint egy évszázada működő gyakorlat szerint. „Az infrastruktúra létezik, az elv adott; ami hiányzik, az a politikai akarat, hogy mindenkire kötelező legyen, ne csak azokra, akiknek van erejük perelni.” Ulvaeus arra is figyelmeztetett, hogy ha az emberi alkotók nem tudnak megélni, kevesebben szánnak éveket hangszerre, hangjuk megtalálására vagy fontos dalok megírására – és ezzel hosszú távon magának az AI -nak is kevesebb új, emberi kreativitásból származó alapja marad. „A méltányosság nemcsak erkölcsi kérdés: ez tartja elapadástól a forrást.” Üzenete az AI-fejlesztő cégekhez: lenyűgöző rendszereket építettek, de „nélkülünk nem épülhettek volna meg”. Ezért a szerzők partnerek, akiknek „hely jár az asztalnál és részesedés a termésből”. Szerinte az emberi kreativitás nem az AI ellensége, hanem a létezésének oka – a jövő nem választás az alkotók és a technológia között, hanem annak eldöntése, hogy az alkotók partnerként maradnak-e abban a jövőben, amelynek felépítéséhez hozzájárultak.