gem.ini: „Lehet bulizni anélkül is, hogy tönkretennénk magunkat”

Caroline Harant, művésznevén gem.ini, a berlini technoélet ismert alakja. A Sisyphos visszatérő fellépőjeként sokan a város éjszakai arcával azonosítják, miközben pályája jóval árnyaltabb képet mutat. Franciaországban született, Berlinben nőtt fel, ahol zenei tanulmányokat folytatott – csellózni tanult, és a nemzetközi üzlet világába is belekóstolt. A DJ-pult mellett lemezboltban dolgozik, és saját kurzusain adja tovább tapasztalatait.

Nemrég a Spiegel magazinnak adott interjúban nyíltan beszélt arról, hogy életében hosszú ideig jelen voltak a drogok és az alkohol. Elmondása szerint a techno szcénában nem mindenki él tudatmódosító szerekkel, mégis könnyen kialakul az az érzés, hogy ez a természetes közeg része. „A techno és a drogok sokáig kéz a kézben jártak számomra” – idézte fel, hozzátéve: fiatalon a szabadság és az önkeresés illúzióját látta bennük.

Tizenkilenc évesen költözött Berlinbe egy párizsi külvárosból, és ekkor mélyült el igazán a technóban. DJ-ként azonban egyre gyakrabban nyúlt alkoholhoz és pszichedelikus szerekhez, mert azt hitte, így jobban teljesít. Idővel világossá vált számára, hogy ez csupán önáltatás volt. A fordulópont a berlini CSD-n érkezett el, ahol alkoholos befolyásoltság miatt félbe kellett szakítania a fellépését. A történtek mélyen megrázták.

Ezt követően azonnal terápiába kezdett, és azóta nem fogyaszt alkoholt. Ma már józanul áll a közönség elé, és úgy érzi, tisztábban látja saját céljait, valamint érzékenyebben reagál a tánctér rezdüléseire. Tapasztalatait nem rejti véka alá: hangsúlyozza, hogy az éjszakai élet öröme nem a mértéktelenségből fakad. Lehet felszabadultan ünnepelni anélkül is, hogy az ember feladná önmagát.

Hasonló hangot üt meg a berlini DJ, Charleen Herzig is, aki a közösségi médiában kampányol a drog- és alkoholmentes bulizás mellett, felhívva a figyelmet a tudatmódosítók kockázataira és a tiszta jelenlét erejére.

gem.ini története nem kioktatás, hanem tapasztalat. Egy olyan pálya íve, amely megmutatja: a techno lüktetése mögött is ott van az ember – döntésekkel, hibákkal és újrakezdésekkel.