Armin van Buuren bakelitre vált az új ibizai rezidenciáján

Armin van Buuren egy időre lemond a hot cue-król, a digitális trükkökről és arról a technikai biztonságról, amely ma természetes része egy nagyszínpados DJ-szettnek. Az [UNVRS] öthetes ibizai rezidenciájának minden állomásán kizárólag bakelitről játszott blokkot épít az estébe, az október 5-i finálén pedig egész éjszakára övé lesz a DJ-pult.

A szeptember 7. és október 5. között futó hétfői sorozat ezzel jóval több lesz egy újabb ibizai rezidenciánál. Van Buuren tudatosan ahhoz a korszakhoz nyúl vissza, amikor egy trance-DJ számára a lemeztáska nem esztétikai választás volt, hanem maga a munkaeszköz.

És nem egyszerűen leporolja a régi gyűjteményt.

„Kifejezetten ehhez a szetthez készítek bakeliteket. A régi lemezeimből is viszek, de a trekkek elég hosszúak, ezért csinálok majd néhány editet” – mondta. A formátum egyben technikai önkorlátozás is lesz. „Nem használhatom a hot cue-kat, meg azokat a trükköket, amiket mostanában.”

Ez a különbség sokkal fontosabb annál, hogy fekete korong vagy digitális fájl szolgáltatja-e a zenét. A modern DJ-technológia lehetővé teszi, hogy az előadó pillanatok alatt ugorjon egy szám különböző részei között, loopokat építsen, cue pontokat használjon és jóval sűrűbben szerkessze élőben a szettet. Bakelittel a keverés ismét hosszabb átmenetekről, pontos tempóillesztésről és előre átgondolt lemezválasztásról szól.

Van Buuren számára ez nem új terep, hanem visszatérés.

„Van valami varázslatos a bakelit hangjában és az általa keltett nosztalgiában. A pályám elején, mondjuk 1999 és 2005 között egyszerűen elképzelhetetlen volt mással DJ-zni, mint bakelittel” – fogalmazott. Szerinte sokan máig különleges emlékként őrzik az akkori vinyl szetteket.

Az időszak, amelyet felidéz, egybeesik a trance egyik meghatározó korszakával. A hosszú mixek, fokozatos építkezések és sokszor hat-hét perces vagy még hosszabb klubverziók másfajta türelmet követeltek a DJ-től és a tánctértől is. Egy track nem feltétlenül harminc másodperc alatt akarta elérni a csúcspontját. Volt ideje megérkezni.

Az [UNVRS] rezidencián éppen ezt a gondolkodásmódot ütközteti majd a jelenlegi Armin van Buurennel. Nem történelmi rekonstrukcióra készül: az, hogy új editjeit külön bakelitre vágatja, azt mutatja, hogy a régi formátumot mai szettjeinek tempójához akarja igazítani.

A múltidézés másik rétege a face-to-face, vagyis F2F koncepció visszatérése lesz. Az első négy hétfőn van Buuren egy-egy másik DJ-vel kerül közvetlenül szembe a pultnál. Szeptember 7-én Hannah Laing, szeptember 14-én Eli Brown, szeptember 21-én Argy, szeptember 28-án pedig Funk Tribu lesz a társa.

A formátum lényege éppen az egymásra reagálás. Nem két külön szett követi egymást, hanem két zenei személyiség alakítja ugyanazt a történetet, menet közben döntve arról, merre forduljon az este. Hannah Laing és Funk Tribu gyorsabb rave-energiája, Eli Brown techno felől érkező súlya vagy Argy melodikus világa egészen különböző irányokba tolhatja Armin játékát.

A legnagyobb próba mégis október 5-én érkezik. A rezidencia utolsó estéjén Armin van Buuren egész éjszakán át egyedül játszik. Egy ilyen all night long szett teljesen más műfaj, mint egy fesztiválra sűrített egy-két órás headliner fellépés: nem elég egymás mögé tenni a legerősebb pillanatokat, órákon keresztül kell felépíteni, elengedni, majd újra megemelni a táncteret.

Talán ezért is passzol hozzá ennyire a bakelit visszatérése. Az [UNVRS] Ibiza egyik legmodernebb klubterében van Buuren éppen abból vesz majd vissza, amit az elmúlt két évtized technológiája adott a DJ-knek.

Kevesebb kapaszkodó, több kézi munka, hosszabb trekkek. Néha néhány lépést vissza kell menni ahhoz, hogy egy DJ újra érezze, miért szeretett bele annak idején a pult mögötti világba.