Tíz év Pure Heroine – Lorde öröksége a modern popban

Tíz éve jelent meg Lorde debütáló albuma, a Pure Heroine, amely azonnal új korszakot nyitott a popzenében. A mindössze 16 éves új-zélandi énekesnő a Royals című dallal szembement a rádiókat uraló, túlfényezett mainstream iránnyal, és helyette minimalista, őszinte és mélyen emberi világot teremtett. Dalai a fiatalkori félelmekről, vágyakról és szabadságról szóltak, miközben a közösségi média és az influencer kultúra épp elkezdte uralni a fiatalok életét.

Lorde sikerének útja azonban nem volt könnyű. Tizenkét évesen fedezték fel, és négy évnyi fejlesztési folyamat előzte meg első albumát – valami olyasmi, ami ma már ritkaságnak számít. A modern zeneiparban a gyors siker lett az egyetlen cél, a hosszú távú művészi fejlődés pedig háttérbe szorult.

A streaming platformok uralma alapjaiban formálta át a zeneipart. A rádió és a sajtó befolyása drasztikusan csökkent, miközben a lemezkiadók nehezebben tudnak új előadókat bevezetni a piacra. A fiatal művészek többsége nem engedheti meg magának az évekig tartó kísérletezést, mert az alacsony bevételek miatt azonnali sikerre kényszerülnek.

Ahogy Damian Morgan, művészmentor fogalmazott: „Az artist development nem luxus, hanem a tartós karrier alapja.” Ennek ellenére a kiadók inkább régi katalógusokba fektetnek, hiszen azok biztos profitot hoznak – ezzel viszont elzárják a kaput a fiatal tehetségek elől.

A helyzetet súlyosbítja a társadalmi különbségek növekedése, különösen az Egyesült Királyságban, ahol a munkásosztályból érkező előadók egyre nehezebben jutnak lehetőséghez. Az ifjúsági szervezetek próbálnak segíteni, de a források szűkösek, és sok tehetség már az elején elvész.

Lorde egykor a zene jövőjének ígérete volt – annak a bizonyítéka, hogy egy fiatal nő saját hangjával képes lehet megváltoztatni a világot. Ma azonban a kérdés már nem az, ki lesz a következő Lorde, hanem az, hogy lesz-e még tér és idő a művészek számára, hogy megtalálják a saját hangjukat.