TFP interjúsorozat #01 – A Techno Bárója: Dave Clarke
Írta: Ostroml
Elsőként is köszönjük, hogy csatlakoztál ehhez az interjúsorozathoz, Dave – valódi megtiszteltetés, hogy itt vagy velünk. Őszintén szólva, ha teljesen a dolgok mélyére nézünk, ez az egész sorozat valójában miattad indult el. Londonban találkoztunk nemrég egy teljesen más ügy kapcsán, és te azt hitted, azért kerestelek, mert interjút szeretnék készíteni veled. Ezen akkor jót nevettünk, de valójában nagyon betalált a pillanat, és több körülmény is abba az irányba terelt, hogy tényleg belevágjunk ebbe az interjúszériába.
A londoni beszélgetés során rengeteg izgalmas és meglepő történetet osztottál meg a fiatalkorodról: arról, amikor rövid időre hajléktalan lettél; hogy kívülről fújtad Soho összes kis utcáját; a gördeszkás napjaidról; és arról is, hogyan rúgtak ki az első brightoni DJ-állásodból.
Mesélnél kicsit részletesebben az első DJ-élményeidről és arról, miért választottad ezt az utat?
DC:
A barátaim születésnapi és karácsonyi bulijain kezdtem el játszani, aztán sikerült elcsípnem egy helyet a környékbeli Roller Discóban. Később kisebb klubokban lettem rezidens. Hogy miért ezt az utat választottam? Őszintén: inkább ő választott engem. Semmi más nem állt össze így az életemben. Eredetileg szoftvermérnöknek készültem, az AI korai időszakában szerettem volna dolgozni, de végül sok minden közbeszólt. Viszont – ahogy a generációmban annyiaknál – a zene végül megmentett.
A barátaim születésnapi és karácsonyi bulijain kezdtem el játszani, aztán sikerült elcsípnem egy helyet a környékbeli Roller Discóban. Később kisebb klubokban lettem rezidens. Hogy miért ezt az utat választottam? Őszintén: inkább ő választott engem. Semmi más nem állt össze így az életemben. Eredetileg szoftvermérnöknek készültem, az AI korai időszakában szerettem volna dolgozni, de végül sok minden közbeszólt. Viszont – ahogy a generációmban annyiaknál – a zene végül megmentett.
A karriered alapvetően punkkultúrából és az európai elektronikus zenéből táplálkozik. Volt olyan zenész, banda vagy DJ, aki különösen nagy hatással volt rád?
DC:
Hmm… nehéz egyet kiemelni. A fiatalkoromban véletlenszerűen megvett lemezek közül több igazi klasszikusnak bizonyult: The Damned – Machine Gun Etiquette, Devo – Freedom of Choice, John Foxx – Metamatic. Ezek azóta is elkísérnek. DJ-fronton Kool DJ Herc volt az első nagy inspiráció. Véletlenül láttam tévében, és azt gondoltam: „Ezt én is tudom.” Teljesen lenyűgözött. Aztán jött Red Alert, Mastermind, rengeteg élmény a hiphop kultúrából. Majd Brightonban megláttam DJ Shem-et – az egy újabb szint volt.
Hmm… nehéz egyet kiemelni. A fiatalkoromban véletlenszerűen megvett lemezek közül több igazi klasszikusnak bizonyult: The Damned – Machine Gun Etiquette, Devo – Freedom of Choice, John Foxx – Metamatic. Ezek azóta is elkísérnek. DJ-fronton Kool DJ Herc volt az első nagy inspiráció. Véletlenül láttam tévében, és azt gondoltam: „Ezt én is tudom.” Teljesen lenyűgözött. Aztán jött Red Alert, Mastermind, rengeteg élmény a hiphop kultúrából. Majd Brightonban megláttam DJ Shem-et – az egy újabb szint volt.
A kemény, kompromisszummentes techno-hangzásod mellett gyakran szókimondó és nyers véleményeidről is ismert vagy. Ez okozott problémát a karriered során?
DC:
Persze. Talán naiv vagyok, de szerintem zenének és művészetnek kellene meghatároznia egy előadó értékét. Azokat, akik csak megjátsszák magukat, mindig messziről kiszagoltam. Néhány szűklátókörű, sértődékeny ember vissza is fogta a pályámat. Lehet, hogy ma már poszt-igazság világban élünk, de én nem. Ők csak a pénzről szóltak, nulla integritással.
Persze. Talán naiv vagyok, de szerintem zenének és művészetnek kellene meghatároznia egy előadó értékét. Azokat, akik csak megjátsszák magukat, mindig messziről kiszagoltam. Néhány szűklátókörű, sértődékeny ember vissza is fogta a pályámat. Lehet, hogy ma már poszt-igazság világban élünk, de én nem. Ők csak a pénzről szóltak, nulla integritással.
Az elmondásod alapján elég nagy “foodie” vagy. Mi a kedvenc ételed, és melyik az a hely, ahová mindig visszatérsz, ha teheted?
DC:
Naponta eszünk, nem? Akkor legalább legyen egészséges és élvezhető. Covid előtt extrán érzékeny ízlelőbimbóim voltak, sajnos ez sokat romlott. A kedvenc konyháim túlnyomórészt ázsiaiak: japán, thai, maláj. Imádom az olasz ételeket is. Sok kedvenc fogásom van – és nagyon sok közülük nyers.
Naponta eszünk, nem? Akkor legalább legyen egészséges és élvezhető. Covid előtt extrán érzékeny ízlelőbimbóim voltak, sajnos ez sokat romlott. A kedvenc konyháim túlnyomórészt ázsiaiak: japán, thai, maláj. Imádom az olasz ételeket is. Sok kedvenc fogásom van – és nagyon sok közülük nyers.
Van még álmod, amit szeretnél művészként elérni?
DC:
Azt szeretném, hogy az alkotás visszakerüljön a középpontba, és ne tapossák szét kapzsi, üres lelkek vagy az AI.
Azt szeretném, hogy az alkotás visszakerüljön a középpontba, és ne tapossák szét kapzsi, üres lelkek vagy az AI.
Mi az a kis dolog az életben, ami mindig mosolyt csal az arcodra?
DC:
A karma, haha. És persze a természet. Meg egy jó új plug-in zenekészítéshez.
A karma, haha. És persze a természet. Meg egy jó új plug-in zenekészítéshez.
Top 5 előadó – műfajtól függetlenül?
DC:
Bowie, Cocteau Twins, Hendrix, The Sound, PJ Harvey.
Bowie, Cocteau Twins, Hendrix, The Sound, PJ Harvey.
Nem titok, hogy lelkes fotós is vagy, és a munkáidat idén Amszterdamban is kiállították az “In The Shatter Light” tárlaton az ADE keretében. Hogyan kapcsolódott össze a fotózás a zenei karriereddel, és mit jelent számodra az ADE?
DC:
Körülbelül 17 éve dolgozom együtt az ADE-vel. Van egy teljesen különálló saját estém is a Melkwegben – idén lesz a 20. jubileuma. Amszterdam volt az első város, ahol egy olyan esemény része lehettem, amire igazán büszke voltam. A fotózás pedig az apámtól jött: a kamerát és a lencséket, amiket tőle kaptam, sajnos el kellett adnom, hogy ételt vegyek. Később visszatértem hozzá, és ha szabad egy rossz szóvicc: egyszerűen “kattant”. Mindig is sokat láttam a világban, de a fotózással még többet látok. A zenén kívül más módon is életben tart.
Körülbelül 17 éve dolgozom együtt az ADE-vel. Van egy teljesen különálló saját estém is a Melkwegben – idén lesz a 20. jubileuma. Amszterdam volt az első város, ahol egy olyan esemény része lehettem, amire igazán büszke voltam. A fotózás pedig az apámtól jött: a kamerát és a lencséket, amiket tőle kaptam, sajnos el kellett adnom, hogy ételt vegyek. Később visszatértem hozzá, és ha szabad egy rossz szóvicc: egyszerűen “kattant”. Mindig is sokat láttam a világban, de a fotózással még többet látok. A zenén kívül más módon is életben tart.
Ha épp nem turnézol, nem kiállítasz – hogyan néz ki egy szabadnapod?
DC:
Általában fáradt vagyok és lelkiismeret-furdalásom van, hogy pihenek. Vagy éppen interjúkat csinálok… mint most.
Általában fáradt vagyok és lelkiismeret-furdalásom van, hogy pihenek. Vagy éppen interjúkat csinálok… mint most.
Van még valaki, akire máig felnézel?
DC:
Érdekes kérdés. Sajnos sokan túl korán elmentek azok közül, akikre felnéztem.
Érdekes kérdés. Sajnos sokan túl korán elmentek azok közül, akikre felnéztem.
Mit gondolsz a jelenlegi techno-színtérről?
DC:
Teljesen szégyenletes, borzalmas. Semmi bajom a változással, de amit ma “techno” néven futtatnak, az kulturális kisajátítás. Pont egy olyan generációtól, amelyik elvileg érzékeny erre. Nulla képzelőerő – még új nevet sem képesek adni neki, inkább ellopják azok jóhírét, akik előttük jártak. Tele van bros-okkal a tánctéren, olyan emberekkel, akik magasról tettek a counter culture-re. Én egész életemben kerültem az ilyeneket.
Teljesen szégyenletes, borzalmas. Semmi bajom a változással, de amit ma “techno” néven futtatnak, az kulturális kisajátítás. Pont egy olyan generációtól, amelyik elvileg érzékeny erre. Nulla képzelőerő – még új nevet sem képesek adni neki, inkább ellopják azok jóhírét, akik előttük jártak. Tele van bros-okkal a tánctéren, olyan emberekkel, akik magasról tettek a counter culture-re. Én egész életemben kerültem az ilyeneket.
Ha változtathatnál valamin a múltadban, mi lenne az?
DC:
Semmin. A jó és rossz döntések együtt formálnak, és ha elfogadod ezt, képes vagy tanulni belőlük.
Semmin. A jó és rossz döntések együtt formálnak, és ha elfogadod ezt, képes vagy tanulni belőlük.
A fellépéseiden mindig ott a kókuszvíz – teljes extázisba kerülsz tőle. Van még valami kis gyengeséged, aminek nem tudsz ellenállni?
DC:
EQ a monitorokon, haha.
EQ a monitorokon, haha.
Fontos kérdés: macskák vagy kutyák?
DC:
Mindkettő. Mindig is kutyás voltam – folyékonyan beszélem a kutyanyelvet –, de nagyon bírom a macskákat is. Hihetetlen karaktereik vannak, tökéletes lények.
Mindkettő. Mindig is kutyás voltam – folyékonyan beszélem a kutyanyelvet –, de nagyon bírom a macskákat is. Hihetetlen karaktereik vannak, tökéletes lények.
Ha feltehetnél egyetlen kérdést a világnak, mi lenne az?
DC:
Miért jutalmazzák a tehetségtelen embereket a színleléseikért?
Miért jutalmazzák a tehetségtelen embereket a színleléseikért?
És végül: mit jelent számodra a techno?
DC:
Nagyjából 40 évnyi szabadságot az életemben. (És ebbe beleszámítom a house-t és az electro-t is.)
Az interjút készítette: Petes-Varga Mark, The Book of TECHNO szerzője.
Fordította: Ostroml.
A könyv elérhető itt: https://www.amazon.com/Book-TECHNO-Mark-Petes-Varga/dp/B0FGJS6R5M
Nagyjából 40 évnyi szabadságot az életemben. (És ebbe beleszámítom a house-t és az electro-t is.)
Az interjút készítette: Petes-Varga Mark, The Book of TECHNO szerzője.
Fordította: Ostroml.
A könyv elérhető itt: https://www.amazon.com/Book-TECHNO-Mark-Petes-Varga/dp/B0FGJS6R5M
HOZZÁSZÓLÁSOK
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
LoginOLVASD EL EZEKET IS:
REKLÁM
