Josh Wink megmutatta zenei gyökereit egy különleges playlisten

Josh Wink, az elektronikus zene egyik legmeghatározóbb úttörője, egy rendkívül személyes válogatással lepte meg rajongóit: egy új lejátszási listát tett közzé az Apple Music-on, amely azokat a dalokat gyűjti össze, amelyek még a világsikerei előtt formálták zenei identitását. Ez nem egy klasszikus „best of” összeállítás, hanem egy intim visszatekintés a gyökerekhez, azokhoz a hangzásokhoz, amelyek a fiatal Josh Wink gondolkodását és alkotói irányát meghatározták.

„Ezek azok a dalok, amelyek a fiatal éveim és a húszas éveim eleje alatt meghatározták az életemet. Nemcsak DJ-eszközként szolgáltak, hanem inspirálták is az elektronikus zenei alkotóvá válásomat a 90-es években” – fogalmaz Wink. A playlist ennek megfelelően nem műfajok mentén gondolkodik, hanem érzelmi és szellemi hatások alapján épül fel.

A 67 számból álló válogatás olyan, mintha Wink belső univerzumának térképét lapoznánk fel. A korai elektronikus újítók mellett szintipop ikonok, ipari kísérletezők, hiphop úttörők, posztpunk vízionáriusok, valamint a house és techno alapkövei egyaránt helyet kaptak benne. A lista egyszerre nosztalgikus és tanulságos, hiszen megmutatja, mennyire sokszínű alapokra épült Wink későbbi hangzása.

Az eklektikusság különösen erősen jelenik meg olyan tételekben, mint Kraftwerk – Home Computer, az 808 State – Pacific State, vagy Jean-Michel Jarre – Oxygène Pt. 4, de ugyanilyen fontosak a nyers chicago-i gyökerek is: Phuture – Acid Tracks, Adonis – No Way Back, Sleezy D – I've Lost Control és Steve Poindexter – Computer Madness mind hozzájárultak ahhoz az energikus, kísérletező szemlélethez, amely később Wink zenéiben is visszaköszönt.

A posztpunk és ipari vonal sem marad ki: Siouxsie and the Banshees, Cabaret Voltaire, Fad Gadget, Front 242, Joy Division és The Normal sötét romantikája és mechanikus lüktetése egy egész DJ-generáció gondolkodását határozta meg, köztük Winkét is. Ezek a hatások jól érzékelhetők abban a feszültségben és mélységben, amely saját produkcióit is jellemzi.

A playlist tudatosan lépi át a stílushatárokat. Olyan előadók szerepelnek rajta, akik már jóval azelőtt bontották le a műfaji falakat, hogy ez divattá vált volna: Herbie Hancock – Rockit, Afrika Bambaataa – Planet Rock, A Tribe Called Quest, Paul McCartney – Temporary Secretary vagy Grace Jones – Slave to the Rhythm mind a nyitottság és kísérletezés fontosságát hangsúlyozzák.

A válogatás mélyen kötődik Philadelphia zenei örökségéhez is. A soul és jazz-fúziós hatások Teddy Pendergrass-tól az MFSB-ig egyértelműen kirajzolják azt a városi DNS-t, amelyből Wink indult. Ezt egészítik ki az ambient és filmes hangulatú darabok, mint Steve Roach – Structures from Silence, Tangerine Dream – Love on a Real Train vagy Peter Gabriel – Of These, Hope, amelyek későbbi, légiesebb és atmoszférikus munkáit is előrevetítik.

Összességében a Josh Wink Selects Playlist egy gyönyörűen rétegzett portré: betekintés abba az inspirációs világba, amely egy fiatal philadelphiai DJ-t az elektronikus zenei színtér egyik legkitartóbb és legnagyobb tiszteletben álló újítójává formált. Miközben Wink olyan örök darabok 30 éves örökségét ünnepli, mint a Higher State of Consciousness, a Don’t Laugh vagy az I’m Ready, ez a lejátszási lista csendesen emlékeztet arra, hogy az innováció mindig a kíváncsisággal kezdődik – azzal, hogy merünk nyitottak maradni a váratlanra.